Böröczki Mihály - Mityka : A MÚLT ÖLELÉSE

 

 

Voltam apámnál. Nyirkos volt a sír.

Éreztem, hogy a kőlap didereg.

Két évszám szorított, akár a szíj,

és feszült, mint az íjon az ideg.

 

Az ember annyi távozást kibír,

még ma is érzem, hogy apám hideg,

s a szót, amit a toll papírra ír,

csak betűimnek csöndje érti meg.

 

Azt éreztem, hogy ma is ölelem,

hogy görbe szöget egyenget velem,

és óvó türelemmel azt lesi,

 

hogy simul kézbe kalapácsnyelem,

s ha hibáznék, mint élő végtelen,

az életem is kiegyengeti.

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1007 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.