Böröczki Mihály - Mityka : ÖLBE SZORÍTOTTAN

 

Úgy őrzi-védi  lélegzetemet,

mint égből szakadt erő a szelet,

úgy szorít, mint a kereket a pánt,

s ha kiszakadnék, rögtőn  visszaránt.

 

Képes meleggé hinni a telet,

mint hó a pelyhét, ugyanúgy szeret,

s ha múltam röggel tördelt búja bánt,

mint ekevas, új barázdába szánt.

 

Nincs fájdalom, csak újra szült derű,

az ízek között nincsen keserű,

és örökös hiányzó a harag,

 

új dallamot tanul a  hegedű,

és jelentkezik néhány új betű,

hogy összetintázza a tollamat.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.