Fotó: Dr. Nagy Miklós
Csodálkozom a jövőn
múlton szökkenő időn
parittyából száguldó kavicson
mely túllő a part menti fasoron
aztán odaérve látom
nem volt több mint fakó álom
lopakodó csend ölelte
távolból reszketve figyelte
a zaj az emberi gyarlóság
magát megszülte valóság
önmagából kifordulva szürkén
zöld arccal betegen de fürgén
hajtotta a vágy hogy végre
megismerje maga önmagát.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: Ötvös Németh Edit
