Vers

KÖMÉNY

(Vonul-tolul egész tömény csapatban a fűszernövény, földből szökken föl az égig, ízek, s illatok kísérik.)   Izgó gerjedelmű, tömény bájba mártózik a kömény, valamit hoz, amit itt hagy, öleli a mentaillat, s ismeretlen gyógyhatás van erős illóolajában, kiszámíthatatlan fajta, nem [… Tovább]

Vers

Táj festés előtt

  Az idő fél nyolc lehetett. Látványkeretben állt a táj. A fák fölött ment le a nap,   sugara tompán vöröslött. Tócsát dobott a ház elé, az asztalon tálban almák   tovább ragyogták. Madarak rajban köröztek. Állt a Nap. Pirosság [… Tovább]

Vers

Piazza del Campo

Piazza del Campo               Koosán Ildikó     Ilyen volt az az este is, se vér- komoly, se bűn- hamis, Siena zsúfolt főterén magam a mennybe hittem én, figyeltem rá, feledve mást, kelyhéből ittam a varázst a színt, a [… Tovább]

Vers

Tüzek dala

      „Ének, hajolj ki ajkamon,” s gyújtsd lángra bennem a szavakat. Tüzed heve ne legyen siralom, szíveket melengessen az akarat. Úgy búgjon minden dallam, hogy ez a hitét vesztett világ összefogjon ezredszer is a bajban, és eltűnjön az [… Tovább]

Vers

Létgyónás

Meztelenül nézem a felkelő Napot, pedig ekkor van a leghidegebb. A horizont lázas, míg kezem fagyott, s vagyok magammal egyre idegenebb. Balkonládámban pang az erjedt múlt, megöntöztem sokszor – de minek. A felejtés mára már divatjamúlt, gardrób lelke van mindenkinek. [… Tovább]

vegyes

KAPOR

(Vonul-tolul egész tömény csapatban a fűszernövény, földből szökken föl az égig, ízek, s illatok kísérik.)   Zölderésző szíve mellett sok-sok étel vall szerelmet, olyan dús a kedve, mint a kapros-túrós palacsinta, simogató, szűz erejét imádja a tökfőzelék, minden porcikája lángol [… Tovább]

Vers

Ősplatán

Megjelent a Kaláka augusztusi számában   Ősplatán                          Koosán Ildikó     Ősplatán törzsén tarka kéregfoltok, ágain az idő mered fölém, lombsátor-palota, templomnyi tornyok fénnyel csipkézett legbelső terén.   Fenségét méltatni volna ma tisztem, fáim közt Ő a koronás [… Tovább]

vegyes

TÁRKONY

(Vonul-tolul egész tömény csapatban a fűszernövény, földből szökken föl az égig, ízek, s illatok kísérik.)             Kesernyésen csípős ízű növény, sok levél nő szerte-szárú tövén, aromája üdén jellegzetes, kedveli a húsféle, s a leves, más [… Tovább]

Vers

Szélsárkány

    Széltáncot jár a magasban Kígyókent tekeredik Vitorlát bont szélgyomrában Viharban nevelkedik.   Pajkos, jámbor óriás ő Ereje a kezemben Madzagjába kapaszkodva Szelídítem lelkesen.   Fellegek közt lomhán járva Te tarkabarka égi lény Rákacsintasz a szivárványra. Esőcseppek énekén.   [… Tovább]

Egyéb

A BIZONYOSSÁG

Molnár László barátom Vihar előtt című fotójához.   Itt van. Nincs tovább. Jaj, ne légy naiv! Már nem bízhatsz a kiszámíthatatlanságában. Azt hiszed, hogy még mindig csak fenyeget? Tévedsz! Döntött: könyörtelenül neked száguld. Az a néhány pillanat, ami még hátra [… Tovább]

Vers

Rózsafüzér

    Varázsgömb remeg. Harmatcseppbe foglalva rózsa és csillag.   Nézd, habos felhők fölött átöltözik az égi rózsaszín.   Színek, illatok csendbeszédét hallgatom. Egy kert tökélye.   Nyár-ünneplőben a kertünk, csupa rózsa, sziromlobogás.   Rózsakertben áll a bál. Kacéran járják [… Tovább]

Vers

Folyó

Látni szeretném, míg olvasol, mint fakad mosoly ajkad komoly-szép szegletén…   –  az első úttörő sorok. Látni szeretném. Látni szeretnélek. megrészegít-e újra a közeled, tudom, hogy igen. Nyomodban háromszáztizenötmillió koldus, ennyit dobbant a szívem. Azóta. Hogy minden csókban neved harapom. [… Tovább]