Ismét balerina lehetnék.
Nem hiába figyeltem magam 63 szemszögből,
hiszen nem vagyok biztos benne, hogy tudom,
hogyan változzak költővé pillanat alatt,
égisz (mégis) három hetente kellene
bevenni inkább Pipoltrím várát,
bár nincs betevőm, ha nem varázsolok gyöngyöket.
Bepisilnek az aszkéták, érzelmi szférák felett repülve.
Így marad ez is csak egy ételeket és házimunkát
méltató naplójegyzet, pedig látni a csúcsot,
megbokrosodott kecskéink szelíd szerelmével,
hattyúfehér combú kirándulásaink.
Az én kv-m szent, mint az orrhangú szerzeteseim,
mint a vasvilla-szem, anyát szerető
gyermek ajándéka énekhang zsenialitásban,
úgy mérem tisztaságodat is,
mert nem dermedt a tér az időtlen,
csupán a jólét megbetegít – a nincstelenség is,
főleg akkor, ha ördögben angyal, angyalban
ördög végzi azt a munkát,
ami egyben
nincs;
Isten aki mindent lát,
aki szerelemből zokog, nem veszi zokon
bármit ad..és kap.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:52 :: Marthi Anna
