Most ennyiben maradok
Humor
Koosán Ildikó
Könnyű hecc ma verset írni,
így látom és így hiszem;
nem kell hozzá csodatinta,
magától is megterem;
nem kell ma a gondolatból
metaforát kreálni,
elég néhány napi közhely,
s telibe fog találni;
azt gondolom, fölösleges
az értéken filózni,
hogyha benne szex burjánzik
dicsfényben fog ragyogni;
nem kérdés a labirintus,
aki bemegy, kitalál,
ének kell a sötétségről,
fiatalról, meg a vénről,
őr- tilosban, aki jár…
Gondolom, csak egyszerűen
sort kell írni sor után,
legyen maláj, őseretnek,
vagy épp sziú indián,
a történet lelke fontos,
nem a forma, s egyebek,
szeretni kell, mint az almát
az iskolás gyerekek;
minek ide rím, meg ritmus,
rég lejárt az ideje,
aki modern, ad magára,
nem vesződik már vele;
így hát én is tanulgatom,
lassan meg is kedvelem,
változtatok, csavarintok
őskori beszédemen:
„jöhet argó, flaszterfröccsös
egyszuszrakáromkodás,
leírom, a szomszédomban
nagyba megy a szófosás,
a tyúkpernek nincs határa,
negyven ezen oldalon
talicskázzák be vádat….
s nincs szólásra alkalom!
boltban, ahogy jó anya int
ácsingózó gyereket:
nem kell mentolos cukorka,
/ ne tépd a szád, bereped;/
s ha kis öreg kort tévesztve
érdeklődést imitál,
jósolom, az internetről
egyszer talán kitalál”
fontos hogy, tök hétköznapi
legyen a vers veleje,
nem is kell, hogy címe legyen,
elég a szó ereje,
megfontolni ajánlanám
eme ékes sorokat:
„ha az ember kihasználja
a jogvédő jogokat
bármit írhat, verset, prózát,
vagy marketing levelet,
lehet benne siker-sztori,
gyűlölet, meg szeretet;”
Így hát kérem, legyen velünk
most az ihlet madara
rímbe, észbe befészkelve;
és egy pohár malaga;
nőjön szóba, szóközökbe,
szaporodjon, mint a sás,
nem marad el búsás haszna,
a jóleső bíztatás:
„Igen, ez az! Így kell, így, kell!
csak okosan magyarok!”
Fölözöm a dicsőséget,
s most ennyiben maradok.
Elkövettem
kétezer-tizenhárom
előre meggondolatlan
perceiben.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: Koosán Ildikó
