Újszilvásiaknak
Diófánkról tekintgetve festettem a múlt legendáit.
Az Ilike hídjáról néztem a Só-útat,
Kőkereszten innen és túl.
A folyás partján,
szűk utcát képezve két sor szalmatetős ház,
a falak sárlécből.
Szabadtéri tűzhelyek.
Füst száll. Nyugodt tempóban
asszonyok, gyerekek sürögnek-forognak.
A férfiak a közeli erdőben vadásznak.
Egyszer csak felfigyelnek a Dél felől közeledő
szokatlan zajra: távoli dobpergés.
A porfelhőben lovas- és gyalogoskatonák,
borotvált fejűek, bugyogósok, turbánosok.
Ágyúkat vontatnak, lófarkas zászlók lengnek.
Jön a hadnép hosszú sora,
derekukon görbe kard, vállukon átvetve tegez,
a tarsolyokban nyílvesszők.
A fegyvereken csillog a szeptemberi fény.
A kis fatemplom félrevert harangja zúg…
Füzesmegyer maroknyi népe menekül…
Csoda, hogy le nem estem a fáról.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: dudás sándor
