Vers

Zsákbamacska

    Üres pohár alján pangnak az egykori gyereknapok. Nem hallom már tiszta hangnak, mi a fogaim között vacog. Elvesztek. Vagy csak úgy vannak. Látom magamat néha bennük, de a részletek homályosak. Majális van. Nézd, ünnepeljük, ahogy a családok szabályosak. [… Tovább]

Kisregény

Nikáb 14. Ki halt meg az autóban?

Pierre Beaumarchais meggyőzi a haldokló fegyvercsempészt, hogy adja fel társait. Leroy kapitány rajtaüt a fegyvercsempészeken, Ám Josephről semmi hír… A fegyvercsempész tagadja, hogy lett volna közük a terrortámadáshoz.   Ki halt meg az autóban?   Amint Pierre Beaumarchais elindult Lyonba, [… Tovább]

Vers

Almafák

    Virágokat cipelnek hátukon a lankák –  fészkükkel nyúlnak értem az almafák,  ágaik épphogy elérik homlokom. A cirógató szellő gyengéden teszi a dolgát. (helyetted) Nem tudom, eddig merre csatangolt. Áldás ez a tavasztól.   Minden az almával kezdődött… Ördögi [… Tovább]

Vers

Június 4.

Ma ismét könnyeznek az erdők,fűszálak végén vércseppekjeleznek múltat, s Isten gyászfelhőkmögött emészti a csendet. “Száz év magány” már a haza,éj-szövetén sokak lét-vigasza. Bennem még megmaradt a hit.Benned majd megmarad a hit…?       Idézett rész – Gabriel García Márquez [… Tovább]

Vers

Az öröklét negatívja

Fotó: Vehofsics Erzsébet (Fohász a Somló-hegyen)   Bocsáss meg, Uram, hogy nem vagyok méltó hajlékodba lépni, lelkemet viseltes rongyokban színed elé tárni. Lábamon szakadt szandál, tenyeremet akác tüskéje szúrta át, míg kaptattam feléd az ormokon  – megfáradt szolgád – hogy [… Tovább]

vegyes

Ambivalens élet

kortárs, líra, költészet, költemény, prózavers, szabadvers AMBIVALENS-ÉLET Kiéhezett csönd-ölek a Magány stigma-sebébe belemarnak, zsongó-lankadatlan kiéhezve, pusztítva mindenki mámorát! Égre felkiáltó igaztalanba eme korban mindig megmarad a néma-törődött belenyugvás! Érdekek szent-összeesküdött szövetsége s vak, evilági bosszúállások önző jogán széjjel lett lopkodva [… Tovább]

Vers

Szabadságba zárva

  Vasak, láncok.  Szívben oldódó katedrális,  dübörgő lópaták.  A tér fertőzve ürül.  Oszló rend, csontosuló inak.  A tornyok égbe nyúlnak.  A föld nem ereszt.  Csapás minden kifordított szó.  A kényszer mosolyra vált.  Megavasodó paragrafusok,  friss hitek. Holnap újra kinyit  a [… Tovább]

Vers

      Odakint üvölt a zene, bent a szokol, Szinkronizált szöveg a nyelvemen, Énekkar a torkomba már hangol, Parketta ropog, lábam nyergelem, Az ablak reszket, szorongva nyílik,          Majd lassan, magamba           [… Tovább]

Vers

ha megmarad…

    A józan valóság hideg, keserű annak, ki álmodni nem tanult.                            * Lehetne úgy, ahogy nem szabad… A magány hálójába befogni másokat, kötés nélküli, pár boldog [… Tovább]