Seres László : Az adott szó

2018.05.24. Seres László Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Az adott szó, közös vérünk,

mint az Eskü, amíg élünk.

Ígéretünk kőtömbje lesz

szív a szívben, mely kötelez.

Ajkunk többé nem varjú száj,

rakottan veszteglő  uszály

vergődése hab-latyokban,

mely átka ránk visszacsobban

s pusztít, mint csalfa szóbeszéd,

mit felkap s visz a cserfes szél.

Adott szó szül értő csöndet.

Bilincsbe zár mindkettőnket

s míg együtt vagyunk dalra vált.

A sors formálja dallamát.

Pokolra visz, vagy mennybe fel

Ahogy kimondtuk, úgy legyen.

 

 

(Kép: Internet)

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.