Bíró Rudolf : Szív(vissz)hang

 

 

Az édes ízeket a nyelvem hegyén érzem,
ahogy a szavak is ott találhatók.
Mennyi közös képünk van a facen…
nem tudják a letiltott felhasználók.
Az életed félig bontott desszertem,
nyitnám, falnám, habzsolnám, ízlelném…
mert nehezen adod, ezért szeretem,
ahogy, a fülembe súgod lengén:
„A kávé kész. Finom, forró és habos.”
A Nap élezi körmeit a falon…
fordulok még egyet, hiszen fapados
az ágy, tegnapunk az én cserbenhagyóm.
Elgázolt. Fekszem… míg te körberajzolsz…
Elnémult monológ a testbeszéd,
hiányos puzzle a most, mibe passzolsz;
elnagyolt mozdulatok szerteszét.
Ilyen az ébredés, egy új kezdete.
A hétköznapok monotonitásába
oltott lélekcsuklások balesete,
az emlegetett lét szájába
te inni adsz, én kortyolok…
te levegőt veszel, én visszatartom.
A lidérces múltra nem gondolok,
hisz az egy személytelen garzon.
Üres. Túl szűk, hogy benne éljek.
Kiköltöztem, hogy élet költözzön
belém. Mégis kopogás nélkül belépnek
megannyian. Egy sincs ki üdvözöljön.
Feleslegessé vált minden ajtócsapkodás.
Aki eltévedt, majd jó helyen csenget.
Reményt ad, lassan egy elrugaszkodás,
egy kendőbe kötött szívhang Benned.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Bíró Rudolf
Szerző Bíró Rudolf 69 Írás
Bíró Rudolf vagyok. 1992-ben születtem Hódmezővásárhelyen. A mai napig itt élek, dolgozom és alkotok. Számomra a versírás nem csak hobbi, hanem gyógymód is. Sablonosan hangozhat, de a lelki sérelmek kiírása nálam gyógymód, bár lassú...Remélem a verseim által átadott részletek, szeletek elmélyedést, tovább gondolást vagy újraolvasást generálnak, amely érzelmi visszacsatolást fog eredményezni. Eredményes alkotókedvet mindenkinek!