Mese

Holdanya lánya

Mese   Hol volt, hol nem volt, talán még az öregapám sem tudja, mikor volt egy legény, aki szeretett volna megnősülni. Bejárta a fél világot, de sehol sem talált magának való feleséget. Pedig a környéken volt jó pár csinos leányzó. [… Tovább]

Vers

Egy teremtő hétköznapja

sorsomat Sorsnak nem nevezném, kamaszkoromban készültem úgy,  már nem is akarnék égzengéseket,  elég egy húron a kitartott hang.  Mérték hiányzott, isten a középből,  tudom a szélsőség sosem igaz,  vesszen az egész, ha hullok,  ma az tart, a nagyja úgyis marad. [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 39.

  39.   Az utazásuk Bernbe hasonlóan sikerült, mint az első alkalommal. Útközben azonban az asszony dokumentumokat adott át Robertnek. A gyerek születési bizonyítványát, a házasságlevelet és más okmányokat, valamint két képet. — Mondja, Sara — vonta kérdőre Robert —, [… Tovább]

Vers

Nyár

Fotó: saját archívum   valami szédült fényözön árad az ébredő táj felett; vérző narancs és borostyánsárga mint szerelmesek vágyódó szája borzongva összeér egymásba olvad és fényben ég a szantálvörös hajnal-ég s a lángoló csillagközi tér a mindenség fölött felragyog vakít [… Tovább]

Egyéb

Túlvilági séta

kortárs, epika, próza, novella, elbeszélés   Kedves Norbert! Csak a helyesírási hibákat javítottam ki. A témában rejlő lehetőségeket távolról sem használtad ki, ez nem kidolgozott alkotás. Egy elfogult, idős néni panaszát a vécésnéni gondolatain keresztül lehetett volna reálissá formálni. A [… Tovább]

Vers

50.

  Huszonhetedike. Vasárnapra esik. Elnyújtóznak lustán haldokló álmaim. Magamnak csinálok formális reggelit, landolok a valóság szegett szárnyain.   Egy érszűkületben a végzet majd megvár. Szájon át kettő és fél milli’ Coverex, vaj, kalács, kakaó, ”bolti” szilvalekvár. Míg nem fáj, úgysincs [… Tovább]

Vers

Névtelen érzés

    A mai nap olyan mostoha, Vagy inkább semleges, Mint az arcon maradt borosta, Ami lassan egyhetes. Vagy mint az asztalhoz ragadt Tegnapi bögre, Mibe sötét fény szaladt, Most keserű a szája körbe, S benne kanál már nem matat. [… Tovább]

Kisregény

Nikáb 13. Beaumarchais “felügyelő”

Miközben Pierre Beaumarchais Lyonba utazik információkat szerezni fiáról, Leroy kapitány pácban van…   Beaumarchais “felügyelő”   Bár Leroy kapitány a zavaros robbantásos ügy megoldása érdekében pillanatnyi szabad percet sem engedett magának, mégis úgy érezte, csak fecséreli az időt. Nem volt [… Tovább]

Vers

Lábasjóság

már még most és most és most csukott szemeim előtt és szobám minden pontján csillogó te vagy tudatosság szépség szerelem ének éntelenek mind és zene szól kint és bent végre táncoló lazaság és nevetünk mindannyian

Vers

Látvány

             Látvány      a Tirrén tengerparton     hullámaiból úgy bukik  elő e széles partrész ornamentikája akárha díszes Tiffany lámpa- ernyő, amit kavicsok színéből sző   az óceán szüntelen ritmikája, a csillogó vízcsepp-porladás tűzijátékán túli [… Tovább]

Vers

Rendhagyó fülszövegek

igenitt készül valamia horizont felől elindul a tengers mint egyetlen csepp víz érkezikátgurul mindennapjaink közöttés mi riadtan kapkodunk itatós utánigenitt készül valamiírásjelekké- kódolt-Időbőla rejtőzködő tűzhányók kipillantanakmiközben a játék csörlőivellátomásokat húzunk takarónakdidergő auránkraimmár bilincstelen kérdések keringenekmég ismeretlen válaszok fölöttde érezni a [… Tovább]

Vers

Torlódás

  Felszállok erre a virradatra, sorra veszem a házakat. Az utcán emlékeim laknak.   Felkelt a Nap. Vakít. Nem látható termeket ragyogtat. Évek    kalapja árnyékolja szemem. Torlódó távolokat ki hoz át a túlsó partról?

Vers

Rajzollak

“Szívemmel színezlek sötét éjszakába.” Ujjammal rajzollaktükrön a párába.Szívemmel színezlek sötét éjszakába.Felhőkön repítlek.Égtenger végtelen.Egyszer találkoztunk – ez lett a végzetem.   Már csak álmomban jösszmelengetni lelkem,de ha ébren vagyok,megfagyok, és ebbencsakis te vagy hibás.Elloptad az álmom.Elvitted magaddalmagánmennyországom.   Nem vádollak mégsem,csupán [… Tovább]

Vers

Csillog a harmat

Hajnali fényben fürdik a város, peremére szoruló szenvedés őrli-őrli az éji-nyugalmat.    Roskatag hajlék bádogtetején csillog a harmat, csak ennyi pompa, ennyi jut belőle a szegénynek.

vegyes

Csodavilág

RÖNTGEN Csak áll kis kezét szélesre tárva,barna szemével magasba tekint, a nyár ízét zizegi egy nyárfa,míg labda repül törvénye szerint. A kislány ujjong; – Elkaptam újra!Ki tudja hányszor, csak nevet nagyot,majd elszalad pitypangokat fújva,s elhiszi, hogy azok mind angyalok. Szalad [… Tovább]

Vers

Zápor után

      Néha, mintha Isten szólna, messzi álmaimból nyitsz rám, lágy illatod vérembe ring, majd letelepszik lelkem ostoba szikláján.   Miként bolygóit a Nap,  büszke testem köré fonlak, mellém a vak jövő tapad, és a lélekkel telt látóhatár.   [… Tovább]

Vers

B.R.

    Mindenemre ez van varrva. Százszor elkapart heg, mit újra feltépnek. Hordom, viselem a neved. Vérbe oltott apai stigma: létidegen gének. Megbélyegzett élniakarás, odakint felejtett szeretet, ‘mi befelé fordult. Kibogozhatatlan gondolatok, zubbonyban vergődő szív, ‘mi egyszer, ha mozdult. Végtelen [… Tovább]

Vers

Húsvéti gondolatok

Saját rajz Fekete lovakkal álmodsz-e még, István? Zörögnek vonatok lelked negatívján? Színesben kell lássam, hangtalan kell halljam: gordonka húrokról csöndbe tért a dallam. Zölden, kéken, sárgán lobogó sörények, szilaj, szabad vágták betű-füves réten. Más élmény eljutni ameddig a szem lát, messzeség-legyőző [… Tovább]

Karcolat

Pusztában

   Mindnyájan inni akartak a puszta közepén. Hétágra sütött a Nap, tikkasztó meleget lehelt rájuk. A bőgatyást elnyelte a gémeskút, de társaságát még bámulta egy kicsit sima szőrű lova. Aztán ő is átügetett a kút túlsó oldalára — a vízen [… Tovább]

vegyes

Tört-szavú fohász

kortárs, líra, költészet, költemény, vers, prózavers, szabadvers TÖRT-SZAVÚ FOHÁSZ Homályok zsúfolt valóságrészleteiben, felkelő hajnalok lámpagyújtógató fényei hamar eltűnnek, fogyatkoznak; mélység s magasság közt aligha létezhet kivezető út csupán kiáltó szakadékkal teli! Hangokká lényegül majd át a Tér; egyetlen szerelmes ujjbeggyel [… Tovább]

Hírek

Gyermeknap

„Szeresd a gyermeket, öleld szívedre őt, / Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt, / Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit: / S míg te a gyermekek könnyét törölgeted, / Egy láthatatlan kéz a csillagok felett / Letörli vétkeid!” (Móra Ferenc) [… Tovább]

Karcolat

Matilda és a Plusquamperfectum

(villanásnyi részlet…)   Matilda számára hamarosan adódott elfoglaltság, az kitöltötte az űrt, ami az elmaradt bandázások után keletkezett. Az iskola amatőr színjátszóköréhez csatlakozott, és leginkább a szavalókőr és énekesek csoportja tetszett. Őket választotta. És jól választott! Itt jó barátokra talált, [… Tovább]

Vers

Félig elmenőben

Örülök ennek a megtalált versnek.                Félig elmenőben                          Koosán Ildikó    Színek és avar közt járunk az őszben díszeit amíg lepi majd a sár, telhetetlenül még szebb napokra vár  kedvesét ki félig [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 38.

38.   Gyorsan összepakoltak és már indultak is az állomásra. Mikor a vonat elindult, Robert látva, hogy csak ketten vannak a fülkében, elkezdett beszélni. — Sara! Én teljesen megbízhatónak tartom, de még egyszer kérném, hogy amig nem ül maga mellett [… Tovább]

Vers

Alap-egyenletek II.

Választottak, utólag úgy képzelem; majd én is választok, így remélem – meglátjuk, hisz nincs mit összevetni, amit élek, az van, a másikról nem tudok semmit. Jöhetnek a képek, beengedem mindet, akad kedvesebb, de azt már úgyis láttam, szükségem nincs rá, [… Tovább]

Vers

NAGY DILEMMÁKBAN…

M. Laurens NAGY DILEMMÁKBAN…   Ej! Mi fene esett belém,Nem jön rám az ákom-bákom;Pedig kezemben toll van,S ülök, mint bagoly az ágon. Ötleteim, mint a tyúkok,Miknek összekötve lába,Hason kúsznak lenn a porban,Egy sincs, melyik talpra állna. Oly lírátlan minden tagom,Mint [… Tovább]

Vers

Smaragderdő

fotó: Virág Lajos   Lombot fest az éj sötétjesmaragderdő közepébe.Továbbviszi nap a festést,folytatódjon az ünneplés.Ezer zöldben folyjon a táj,dallamozzon ezer madár.Éledjen fel a természet,átölellek én is téged.  

Vers

okos és csúnya

    fiatal vagyok és szép tűzben égő érzésekkel orvosolnám fejünk nehéz elkapnom a fonaladat saját fonalam gubancán töröm a buksim még jó hogy kacagással oldhatom kísérthetővé angyalivalónk