Ötvös Németh Edit : Por és hamu (Röntgen)

Dr. Nagy Miklós alkotása motivált e vers megírására.

 

Lakat nélkül titok,
szabadulni kél,
szomszéd házban vihog,
izgága vidék.

Tele szájjal röhög,
bor virága kék,
tereli a ködöt,
korhadt uszadék.

Kifakadó másság,
börtönért kiált,
várnak magas sáncát,
másszák a csigák.

Telik múlik idő,
potroh ragyogás,
fényesre nyalt cipő,
ósdi felfogás.

———————
Előző beküldött írásodhoz képest sokat javult a ritmus, már csak az a gondom vele, hogy nem tudom, miről szól. A képről nehezen. Legalábbis nekem nem sikerült felfedezni semmi olyan hasonlatosságot, hogy lecserélve egy másik képre, ne mondhassuk ugyanilyen meggyőződéssel: a fotó ihlette.
Összefüggéstelen sorok. Ha kiveszek néhány vesszőt, akkor találok némi kohéziót egy-egy szakaszon belül, de miért is vennék ki önhatalmúlag vesszőt…?
Láttam, hogy RÖNTGEN-be küldted, de egy röntgenen már átestél, persze szabad ismételni, de mivel a várt párbeszéd elmaradt, nem erőltetjük.
NHI
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:05 :: Ötvös Németh Edit
Szerző Ötvös Németh Edit 0 Írás
"Megérintett egy angyal szárnya, arcomra lágy csókot hintett, alattam mélyen földi lárma, néhány üveges tekintet. Nem értik sokan, talán én sem, szavak karcát a papíron szívemben a líra zenéljen, amely túllép álmaimon."