Kelebi Kiss István : Két garabonciás

a rét mögött ahol
összeér a föld s az ég
libasorban bandukolnak
vándor jegenyék

mennék velük (de nem)
előbb megpörgetem
magam
s mikor megállok
amerre nézek
utam éppen arra van

és ha majd e délután
fölébreszti az estet
elalszom
és térképekről álmodok
(mint akinek célja van)

de hajnalban
mielőtt útra kelnék
megpörgetem magam

*

kalapja alatt felhők fészkek
hajszálai közt villámok cikáznak
köpenye rejtek lepkének
esőnek szélnek
mosolya függőhíd bánatok fölött
dallamot dúdol
hullámot vajákol a vízre
tenyerére szöcske ugrik a múltból
reggelenként batyut bont
hogy a nappalt elénk terítse
mérföldkőre ül
maga elé húzza a rétet
szalonnázik majd elindul mindenfelé
hogy elérjen hazáig

Legutóbbi módosítás: 2018.04.10. @ 12:00 :: Kelebi Kiss István
Szerző Kelebi Kiss István 71 Írás
Megszülettem és meghalok.Ilyen egy elven kör.