Magamra húzott
tegnapokat félek,
a holnapba
fájni indulok,
nincs már semmi,
csupán a végítélet,
az utólsó óra
csendben andalog.
Sötét ma minden,
lámpáim kiégtek,
fekete foltok közt,
szürke köd szitál,
könnyeim folynak,
akár a tiétek,
nincs mire várni,
nincs miben hinni már.
Legutóbbi módosítás: 2018.04.05. @ 08:24 :: Ernst Ferenc