Ernst Ferenc : Talpalat(t)nyi idő

Nyomtatás

Talpam alatt recsegve 

törik szilánkosra az idő.

Véremmel festem az utat,

a múltból jövőbe tartva,

mint elvérzett hajléktalan, 

ki sebesre vakarta

lábán az atkák útjait.

Sárguló szemekkel bambul,

olcsó nedűk alól a máj,

ápolva takar a félhomály.

Kocsmazugokban melegszik,

fázó lelkeket lop a tél,

bűntelent vádol, elitél,

öl, miközben ölre megy.

Kabátja szürke, megkopott,

a talpam alá tört időből

egy szilánkot megint ellopott,

kezében pörgeti  jelre vár.

Fej vagy írás ?

Élet vagy halál?