Nézd csak, ott a vörös macska!
A Szaturnusz körülkapta!
Körülkapta, nem csoda!
A Szaturnusz nem ostoba,
megunta bús magányát,
felhozta a nagy égre,
körbe-körbe csalogatta,
a bolygók szívörömére.
Cili cica suhan, s hopp,
fényes öve hullahopp!
Kandikálva dorombol:
— A Tejúton nincs karambol!
A Mars zordan megszólal:
— Egy a baj, csak egy a baj!
Ha elfogy a Tejút teje,
nem lesz neki több étele!
S jaj! Lepottyan!
Felébred a sarokban.
Álma szép volt, ékes, édes,
mint sok csillag, olyan fényes!
Jobb az otthonos szobában,
a kedves fa árnyékában,
kint a kertben, bent az ágyban,
szépen szövött kosárkában.
Álma szép volt, ékes, édes,
de lepottyant, sajna…
Minden csillag szánakozott rajta!
Ha éjjelente köröz ötöt,
nyávog, harap és felpörög,
farkincája csak úgy röpköd!
Ne féltsétek! Így köszön
bíborfényű barátjának odafönn!
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:20 :: Vajdics Krisztina
