Naszluhácz Judit : Madár

Szívében vad dobok vertek riadót,

vállára ültek a madarak,

elsírta nekik szomorú életét,

kócos gondolatok között haladt.

Túllépett elméje küszöbén,

két szeme a nyugalom tava,

átlendült a vak mélység fölött,

szállt a szélben, mint harang szava.

Lebegett, akár a boldog angyalok,

magára húzta a kék eget,

porcelánként tört a fájdalomburok,

pihenni este már Istenhez érkezett.

 

Legutóbbi módosítás: 2018.02.11. @ 16:56 :: Naszluhácz Judit
Szerző Naszluhácz Judit 55 Írás
Két éve írogatok,több kevesebb sikerrel.Teljesen villámcsapásszerűen kezdődött,engem lepett meg a legjobban.Tanácsért egy irodalmi társasághoz fordultam,aminek azóta is tagja vagyok.A Tanár Úr,aki biztatott,azt mondta:az ember elsősorban magának ír,ha másoknak is tetszik az külön szerencse.Így igaz!