Boldogtalanságod
kínja feszült
lopott napjaink fölé,
szívemben lélekharang szólt,
tántorgó szavak
megbocsátását
szögeztem keresztedre,
s elnémult bennem
a fájdalom.
Kivasaltam gyászruhámat,
csokorba szedtem
kertem utolsó virágait,
mire meggyóntad végre:
nem tudtál elhagyni mégsem.
Kép: Google
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Hevesi Éva