Pulai Éva : ma

Nyomtatás

Ma.

Anya, ma nem jut eszembe mi a legkedvesebb virágod…
Bármit vittem:
„Jaj, kislányom, nem kellett volna, ne költsd rám a pénzt.”
Anya, ma belémszakadt az összes gyermekálmom.
Ma nem tiltakoztál, hogy ne öleljem apró, törékeny, madárnyi testedet:
„Ez a betegség olyan kellemetlen szagú kislányom…”
Ma szótlanul engedted, hogy lassan hűlő homlokod sokáig simogassam,
s csókoljam sápadó arcod.

Ma,

és nincs holnap.