Vers

Széthullt álmok

Az a régi nyár már örökké fogva tart…  Szorít a torkom, látom, ahogy a part és a hullámok között vergődő szárnyak megtépázott angyalszív mögé rejtőzve várnak, hogy az idő kereke megfordul, visszapereg, és megvalósulhatnak a homokszemek közt árván megbújó, széthullt álmok.

Vers

És ez változatlan

“nincs ott a monitor, és te sem vagy sehol. “   Ülök itt. Ha oldalra nézekmég látom figyelmes arcéledahogy a monitorodat nézed– majd felém fordulsz,csillan a kékség szemedbe’,rám mosolyogsz, és súgod felém:   Szeretlek.   Gonosz az idő – elvett [… Tovább]

Vers

Jonathan

bíbor felhőkön repülve, száll a végzete felé, gyermekkorból felépülve, néz a magaslat elé, elveszett.   száll a madár fellegekbe, ének hangja a szívembe, markolja és bilincseli, a világ nagy kilincsei, kizárnak.   ki a kapun, be ablakon repül mégis félig [… Tovább]

Vers

Enyészpont

Nem tudom honnan és miért, naponta mégis érkezem. Kilépek valahonnan. Indulok. Ajtót nyitnak. Ismét létezem. Jövök, hogy itt sem maradjak, megyek, hogy érkezhessek újra, e szerdává tatarozott keddbe, a jelenné átfestett múltba. * Nem ekkora földrengésekre terveztem s most mállik [… Tovább]

Vers

Micsoda madár

Ma Szutyejevre Hangolódtam…   Tényleg Micsoda madár Ki a hattyútól elkéri nyakát Pelikántól zacskós csőrét Gémtől gémlábát Varjútól fekete szárnyát Pávától színes farktollát Kakastól a taréját     Aztán A világnak büszkén odarékol: A fészkemen lájkot kapok És fordítva leül [… Tovább]

Vers

Fáklya

Fénythozó tűzmadárJöjj és világíts, mutasd az utat,Hogy célba érjek, megpihenjekAkkor, mikor úgy érzem teljesHitet nyert életem, a célokBeteljesültek, a vágyak kielégültekÉs majd azt mondom, köszönömA lábakat, melyek vittek, a karokatMelyek húztak és a szívemetMely végre ragyog,Pont úgy, mint te!

Vers

Galagonya

tankák galagonyafalángban égő termése őszi varázslat,zúzmarás  télben reményüres begyű madárnak    * sárguló őszbenködös, hideg hajnalonszívmelengető,üde, titok-őrzőjekihűlt nyári álmoknak

Vers

Mostohám

Mostohám   Vásott létem oly mostoha! Fénye szelencébe zárva vár, mint a zöldellő moha, mi a dél árnyékában sose jár. Ott perzselő a hazug szó, mára felszíne csupasz, kopár, s bár ragyogó a szűzi hó, többé nem kelt fel csókkal [… Tovább]

Vers

Képvadász

Rögtönzés Erdős LacinakA képvadász hosszú feszült lesben,Ma már ejtett annyi szép vadat! Körülötte fesztiváli népség, Jó bort kóstol, népzenén mulat.Gyorslapozós könyv a gondolat,Átpergeti fotóinak ezrét. Feje fölött halvány csillagokat Terelget a nyár-éji sötétség.

Vers

Látogatás a tanyán

a táj műszerei máraz útkanyar kukoricásainálbemértek és ágak drótjainlevélreléken át terjedt a híra Skoda volánja mögöttvisszatért a klottgatyás kölyök zöld vizes kutyákakácok rázták lombjukata földből kibújt egy biciklinyomfölötte lovasszekér röpülta bakon Bánóczki Béla bácsi ült láttam Katót amint dúdolva teregetés [… Tovább]

Vers

Elég

  Ma érezni kezdtem a szívem. Egyedül ült a bordaközön, csendben motyogta maga elé utolsó gondolatom málló visszhangjait. Semmibe enyésző, bátortalan jelek. Néhány kolduló ütem, akár az erőszakkal fogant gyerek kaparja bátortalan az anyaméh rideg falát. Itt még csend. De [… Tovább]

Vers

Rejtőző

Asszociáció Keresztury Dezső: Valaki tenyerében, – Rejtőzni tenyerében c. versem átirata Hányszor érezte: nincs tovább, eltemeti a vad világ! A csend-vajúdta halk remény felvillant mindig: van esély, és valóság lesz a végtelen, ahol semmi sem reménytelen; könyörülve a dúlt életen [… Tovább]

Vers

Öreg zsoltár

  Ha semmi nem rakódik közbe, még belebotlasz az örömbe, nem te változol épre, szebbre, a világ nő meg kétszeresre.   A vasárnapok el-eltűnnek, a hétköznapokból lesz ünnep, nem lassúdozik lélegzésed, csak rád tekerednek az évek.   Elbíbelődsz a szerelemmel, [… Tovább]