Mikor angyalok hulltak le az égből,
megöltük őket,
kelletek a szárnyaik, agyuk, húsuk.
Angyalnak öltözve, szépként
bitoroljuk a lelket,
eladva a barátságot, szerelmet.
Az anyagba szállva keressük a rendet.
Tárgyainkban rend,
érzelmeinkben összevisszaság lett,
mert tartozni akarunk, kapaszkodni valamibe,
egymás lábát fogjuk
és csak kevesen kapaszkodnak a szakadék széleibe.
Félünk a zuhanástól, hamis angyalszárny nem repit,
én tudom hogy zuhanni akarok,
nem küzdök, a gravitáció segít.
