Marthi Anna : elektro

Nyakba kapsz, közvetlenséggel,

spontán mint vidám trombitás,

sétálunk lefelé és felfelé ketten,

fészkem kezedben megmelengetnéd,

már horpadt holdarcod combjaim közt,

eltollak finoman azzal – van valakim:

 

– Én már nem is lehetek boldog –

feleselek, azonnal észbe kapva,

ehhez a mondathoz is neked van

inkább jogod. Megölelsz-e előbb Te?

Hirtelen húzlak közelebb magamhoz,

közben már nyakadat csókolom…

 

felgyorsuló legsűrűbb lépésben vezetsz,

minden szőrszál a lábunk közén elektrosokk.

Mindenki néz, egyedül Te vagy a táncos,

nőként követem minden rezzenésedet.

Tudtomra adtad – melletted a helyem.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2017.07.25. @ 08:51 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak