Kádár Sára Hajnalka : A lány

 

 

Vízcsobbanás, vidám sikítás, beszédzsongás vegyül a távoli autók surrogásával, virágokról szálló zümmögéssel, a kinyíló teraszajtó halk nyikorgásával. Hason fekszik a nyugágyon, arca alatt nedves törülköző, fölötte halványan kéklik a távol, felhő sehol, csak az izzó korong lövell kíméletlenül a földre. Éget, perzsel, ahová ér, ugrana, menekülne előle, de kell ez a fény, a D vitamin a csontjainak. Hirtelen szél szalad végig a teraszon, kellemes üdítő simításokkal pördül meg rajta elsodorva a pirító lángnyelveket, s odébb rohan. Már-már lángra kap a teste, a vizes kendőt arcára teríti, s türelmetlenül várja az üdítő szelet, amely pontos időközönként végigrobog a napozókon, vadul megvív a tüzes sugarakkal, magával sodor egy gazdátlanul hagyott törülközőt.

Mellette kiábrándultan két fiatal fiú a futballcsapatról beszélget, bezzeg nagy pénzért odahozták a felkapott Gunbait, nekik meg rongyos átlagbér jut. Odébb egy napozóágyon kuporogva vizsgára készül három lány, a verselést boncolgatják, nehezen megy nekik, hát tovább lapoznak, „ilyent úgysem adnak” – megjegyzéssel. Mások csendben, szunyókálva süttetik magukat a napon. Óvatosan tápászkodik fel, nagyot koppan alatta a cementezett terasz, felnéz a szomszédja, de nyomban vissza is dől, tenyerét a fény útjába tartva óvja arcát az égető sugaraktól. A fedett helyiségben kellemesen hűvös a levegő, a medence szélein monoton locsogással törik meg a víz, két sáv is szabad, látja megnyugvással. Nem szeret másokkal együtt úszni, egyedül jobb, a maga tempójában. Az üres sáv mögött hosszú haját a sapka alá gyúrja, felteszi a védőszemüvegét, a medence szélére ülve babrál valamit, hangosan koppan a műláb, a másikkal meg a vízbe löki magát.

 Testét körülöleli a langyos víz, s ő jólesően adja át magát neki. Tempós karlendítésekkel siklik a vízen, szabadon, gyorsan, mint a madár! Itt nincs fájdalom, nincs bicegés, csak végtelen boldogság.

Legutóbb szerkesztette - Kádár Sára Hajnalka
Szerző Kádár Sára Hajnalka 59 Írás
Kádár Sára Hajnalka vagyok, Erdélyben Sepsiszentgyörgyön élek. Írásaim – többnyire kis próza- egy része emlékezés a felnevelő székely falu jellegzetes alakjaira, szokásaira, a szocialista rendszer keserű, embert próbáló világára, de jelen van bennük a ma emberének gondja, öröme is. Egyszóval középpontban az ember áll. Mesét és verseket is írok. Nyomtatott és internetes antológiákban, folyóiratokban jelentek meg, valamint két saját kötetben is, címe: Visszapillantó 2014 ,és Az élet felém 2015 . szeretettel üdvözlök mindenkit.