Mikor máskor, ha nem azonnal?
Elszáll az utolsó alkalom,
hogy megtöltsd őket tartalommal,
s túlléphess végül a szavakon.
Itt és most, vagy megint elsumákolod.
Ahogy szoktad. Hiába képzelegsz, hogy
mást tettél volna – vagy tehetnél majd –, mint
amit. Persze, nincs predesztináció
Beérni most ennyivel kéne.
A pohár tele már nem lehet.
Attól a teljesség igénye
még nem délibáb, hogy így esett.
Egyedül az „akkor, ott” determinál
annyira egyértelműen, hogy soha,
sehol nem változtathatsz rajta — csakis
az éppen adott időpontban–helyen.
Lombosodik a nincsen bokra,
a rügyek mind téged rejtenek,
feszegeted, de nem mész sokra,
már az is siker, hogy sejtenek.
Ha nem dezertálsz folytonosan, akár
még vissza- és előremenőleg is:
koordinátarendszered felülírt
pontjáról más szögben látszik múlt, jövő.
A Valóság nyerhet, ha vele
áll rajthoz a Vágy és Képzelet?
A Van eljátszhatja, hogy lesz-e,
ha benne él minden életed?
Felejtsd el, amit a carpe diemről
tudni véltél. Semmi nem kínál nagyobb
élvezeteket a szabadság biztos
tudatánál. Legyen minden perc tied.
Legutóbbi módosítás: 2017.05.03. @ 08:47 :: Bátai Tibor