Pogány Gábor : Kajászó keretben 3.

Nyomtatás

Mert ott kórház volt, ezerkilencszáztizenhatban ott ideiglenes kórház működött, a háborúban megsérült katonáknak — perdült elém Rozi néni, mondván, hogy olvasta, amit írtam, miszerint hogy lehet ott kórház utca, ahol híre-hamva sincs kórháznak, s ő rögtön arra gondolt, hogy ha legközelebb meglát, akkor elmondja majd nekem ezt az első világháború idején megesett históriát, hogy itt a faluban, Kajászón, ideiglenes hadikórházat állíttatott fel a M.Kir.és Cs. -i dicső hadsereg, itt a völgy és a falu dél-keleti partoldalán, de hogy miért pont azon a helyen kellett és miért az a hely volt a legalkalmasabb erre a célra, azt nem mondta meg nekem Rozi néni, azt ő nem tudta, de mondjuk nem is kérdeztem, mert csodálkoztam azon, hogy valaki itt, a faluban, itt a boltnál egyszerre csak közli, hogy olvasta, amit írtam, és így nem tudtam értelmes kérdést feltenni, még ezzel kapcsolatban sem, úgy meglepődtem, de a néni még mondta, hogy fából épült az a kórház, és orvosok, nővérek szolgáltak benne, tehát nem csak olyan szükségkórház volt, ahol hagyják meghalni a sebesülteket.

Azt is tudjuk, hogy az első tömegpusztító, civileket sem kímélő világégésben sok-sok helyi, kajászói lakos veszett oda, nem csak férfiak, hadra fogott férfiak, de nők és gyerekek haltak meg, amiképp azt a tejbegyűjtő előtti katonaszobornál állíttatott emléktáblán olvastam, jobban mondva kisilabizáltam, mert megkopott a felirat, az emlékekre nem telik, de így is fölfedeztem több olyan nevet is, akinek leszármazottjait ismerősként köszöntöm. Szóval, így van a Kórház utcának neve mostanság, magam tudatlanságának is okulásául.

Az utca egyébként a temető alatt kanyarog, felkap a meredélyre, az elején egy nagy ház uralja a terepet, kilát a völgyre szépen, látszik, hogy azért épült így és ide, mármint a láthatás kedvéért, s mondják, hogy az meg a korábbi polgármesteré, aki talán tanácselnök is volt. A mostani polgármesternek meg, mint mondják, az a gondja, hogy a kafetériája legyen nagyobb, mint a másé. Mert ez meg közbe szerzés. Közben tökös Lajos csoszog a boltba, úgy nagyjából fél óra per méter sebességgel, mert enni neki is kell, s nincs már körház, mert csak régen volt, hogy odacsoszogna a bajával, van egy orvosi rendelő, ahol kalaposnak hívott doktor rendel, szép, tiszta az a rendelő, tán nem is régi, de kórház, az csak egyszer volt ebben a faluban. Többet nem lesz.