Elbeszélés

Három szem szilva

Az “esem-ény” óta már teljesen jól vagyok!    A termés zöme már lejött a fáról. Ez a három duzzadón kerekded szépség azonban, a maga kéklőn szűzies hamvasságával, kitartott a legmagasabb ágvégen.    Hívogattam őket szép szóval, biztattam a szelet, de [… Tovább]

Elbeszélés

Újratervezés 3. rész

    Az arc nélküli lány arca kirajzolódni látszik. Ismerem. Egészen jól. Volt egy közös ügyünk. Zoltánnak hívják, aki történetesen az ő férje. Tíz évvel ezelőtt történt egy tavaszi reggelen, hogy Zoltán belegyalogolt az életembe. Szélsebesen jött szemben a járdán, [… Tovább]

Vers

Élni vagy halni

Kezet emelt rá a rettenthetetlenfenséges ember. Ilyen az élet.Nincs törvény, mely tilt, hát szeme se rebben,hurkot vet rá, öl. Fél, hogy feléled. Pedig vigyázta, minden kórtól óvta,sűrűn etette, hogy majd megehesse.Összerakná már a gyilkos tor óta,de falatokra hullott szét teste. [… Tovább]

Vers

NACCSÁD

M. Laurens NACCSÁD ( iambosz ) Már látom hogy Naccsád miként visel koronát.Mert nyakamba akasztotta ezt a rozsdás boronát,hogy boronálnám végleg el magam e földről,írmagom se maradjon, s ne lásson meg föntről.Ott fenn, Naccsád szárnyal főnixként, fel az égig,hol dicsérik [… Tovább]

Novella

Donna Viola akasztása

  — Rohanj a kosárér’! — ordította feleségének Marco Rossi, az írnok, ahogy kilépett a városháza kapuján. Beatrice éppen barátnőjével, donna Violával az akasztott ló haláltusáját bámulta a piactéri sokadalomban, de az ura parancsára már loholt is inaszakadtában hazafelé. — [… Tovább]

Vers

maradnál

fotó:https://www.facebook.com/feprods     maradnál, ahol csak képzeled hogy ott lennél valahol messze   ahol az éter szellőjén klaviatúrád csattogása a természetes hang   képzeled, hogy amit eddig a képernyő mögött néztél (ir)reális   legyél valódi hagyd a korlátozott nyolcbites világod [… Tovább]

Paródia

Vetésforgó, forgó vetés…

  — Gyerekek, ma egy nagyon rég élt emberről, Julius Caesarról tanulunk, helyesebben a neki tulajdonított „Alea iacta est” szállóigéről. Zsuzsika, miért nézel olyan elborzadt szemekkel? — Tanár úr kérem, ilyeneket soha nem mondott a kutyám… — Szóval Caesarnak hívják [… Tovább]

vegyes

Dermedt télben

a dér lepteágak mintcsontig fagyott kezekdíszleneka szúró fájdalom pupillákba szűkülthajdan voltszerelema keserű pilula tőledtorkomon akadtámegy korty ima magamból s a dacoló akaratmégis éltets bár emlékbe léptekrég a képekörökre a retinámra égtek

Vers

Álomvilág

Kicsit meghalsz, ha felébredsz, valamit ott hagysz magadból, ott, ahol csak perceket élsz, hol mégis szebb egy percnyi lét, mint a valóságban több száz.   Nem akarok felébredni, ha az álmon túl nem vársz, ha minden együtt töltött pillanat nem [… Tovább]

Vers

Csillagkabát

Én kilógok a sorsomból, mint korhadó deszka rozsdás szöge, amit a rút romlás apránként rág, földig rombol.   A mindenség nyom, megterhel, mint csillámló csillagkabát. Eldobtak, mint megunt babát, s találkozom így Istennel?   A végzet már engem kémlel,  lelkem [… Tovább]

Novella

Símaszk

    Amikor Andrew Wojtek, a polák (ahogy kevés barátja gúnyolta) a délutáni órákban kinézett háza ablakán, már egyetlen hópihe sem hullott az égből. Három napon keresztül szünet nélkül havazott, vastag hótakaróval borítva a várost, amelyben szinte teljesen megbénult az [… Tovább]

Vers

Az idő rétegei közt

  A múltat befedik vak rétegek, egymásra kövülnek bűnök, korok. Hazug penésszel bevont életek nemesülnek, mint eldugott borok.   Az idő folyójából egy szálfa gyűrűiben érzi még a vihart, opálja mosoly az elmúlásra, a nagy törzs illúziója kitart.   Kristállyokká [… Tovább]

Vers

„damnatio memoriae”* helyett

a reinkarnálódott (Mc)Káin ma is megölné Ábelt majd  nagyteljesítményű kínai turbinákkal  igazíttatná függőlegesre oltárának füstjét   Commodusok imádatát  korunk „Septimus Severus”**-ai ha a szenátussal  avagy egy kiszemelt  „Nagy testvér”-rel nem megy akár atomcsapással is kötelezővé tennék _____________________________ * az emlékezet [… Tovább]

vegyes

AZ EST

Szerelem Leszáll a bűnös, kéjsóvár est, az égre szürke fátylat fest, elindulnak a sóhajok, kitárulkoznak az óhajok. Ledobtam ruhámat melléd, ha hozzám érnél észre vennéd pőrén fekszem a pamlagon, nincs más rajtam, csak a kalapom. Megérint kezed, simogat, suttogó szavad [… Tovább]

Vers

Sok a veszteség

Oly sok mindenkit veszítettem elKik miatt tele a szemem könnyekkelApát, testvért, jó barátotKiket a halál elragadott De sokszor együtt vagyunk álmaimbanLelkem szárnyal a boldogságbanSétálunk a virágos rétekenÚgy érzem ez örökké tart énnekem A hajnal fájdalomra ébresztÁlom volt csupán mind ezIlyenkor [… Tovább]

Vers

Diák évek

Azok a csodás diák évekOly gyorsan elrepültekMikor még a tűz égett bennünkMinden akadályt legyőztünk Akkor még mertünk nagyot álmodniS nem állított le bennünket semmiTele voltunk fiatalos erővelÚgy éreztük ez sosem fogy el Ma már csak parázs izzik tűz helyettS már [… Tovább]

Vers

Farsang ideje van

  Tejfehér köd a világ. Rám vicsorgatja fogát a fagyos földdel eggyé vált havas-szürke égbolt.   Csontig hatoló hideg borzolja lelkemet, egy zúzmarás ágon fenyőrigó csipeget.   Farsang ideje van.