B.Tóth Klári : Sorslétra

Nyomtatás

Mászni egyre feljebb,

kapaszkodni fokról fokra,

nem nézni, hogy zsugorodnak

a tárgyak, ami fontos,

úgyis besűrűsödik,

pingpongasztal zöldje beépül

a növényzet klorofilljébe,

visszaépíti a természet,

benne zöldell tovább, hálója

összetartja a Földet,

nem számít már játszmák izgalma,

pulzus lüktetése, arcok lázrózsái,

nem számít, ki nyeri a meccset –

fölfelé nézni, tartani a fényirányt.

Ha visszafordulnál, látnád

tekintetek aljanincs gödrét,

az örökös viaskodást, fekete,

fehér szárnyak csapkodását,

suhogásokat és reccsenéseket,

pepita tollakból szőtt kavalkádot,

látnád a kiüresített, sóvárgó

emberedények nyitott fejtetőit, 

ahogy összegyűjtik magukba

Istent – látnád a sötétedő

létrafokokat, amint behatolnak

a föld áttetsző testébe,

látnád, hogy az út lefelé is

épp’ olyan végtelen.