Böröczki Mihály - Mityka : FAGYOTT IDŐ

 

Ilyenkor tél elején
öregek lesznek a fák,
kicsi, nagy kopaszodón
pörgi le lombozatát.

*

Hunyorogna jégen a fény,
tükörén tovacsúszna nap,
de a jéglepedőre hótakarót
húz vacogón a patak.

*

Fák csupasz ágán
zúzmara csönd
álmát riasztva
csattog a fagy,
s jégszirom tüskék ejtik rabul
a tétova fénysugarat.

*

Bokrok, a fák, föld jéghidegén
fázik a semmi, a magja kemény,
nézem a tájat, magamra ha hagy,
s kesztyűm alá paroláz be a fagy.

 

Legutóbbi módosítás: 2017.01.07. @ 10:24 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.