és még csak annyit Kelebi „Móló” c. verséhez Koosán Ildikó és még csak annyit, mintha látszanék /felhők közül, ha kibukkan az ég/ a fogyó kékben én is ott vagyok, tükröznek bennem éjek, nappalok s a viharoktól megkopott kövek; hétfőről keddre nyíló lendület a pirkadatban, az is én vagyok bár létem mécse itt belül vacog, rím is vagyok, ameddig összezárul a felhőraj, mert végtelenné tágul a téli rideg, ködös szürkület, és nincs több szerep, jöhet a szünet. 2016. november 16.
