Szomorúság
Fátylam a szürke, hűvös köd,
az éj eltakar, ma még ne árts,
ott gomolyog mindent beföd;
hagyj békén, kérlek ne bánts!
Lépteim nesztelen suhannak,
vágyaim kőfalba ütköznek;
barátaim mind elhagytak,
szeretteim elköltöztek.
Nincs miért a Földön élnem,
életemet már nem féltem;
tudom, hozzád nincs semmi közöm.
Csillagtalan az éjszaka,
suttog a szellő lágy hangja;
én is a távolba költözöm.
Legutóbbi módosítás: 2016.11.07. @ 11:41 :: kocsis bözsi
