Szabó-Kiss Beáta : Az emberi lét tizenkét hónapja – Augusztus

Szeretem figyelni a természetet és az emberek viselkedését, így észrevettem, hogy az emberi lét tökéletesen illeszkedik a hónapokhoz.

Mintha a természet minden évben elmondaná nekünk, hogy velünk van fájdalmunkban, örömünkben, a születésben és az elmúlásban. Évente pedig újjászületik, bizonyos dolgokban folyton ismétlődik, másokban azonban változhat, így minden év egy külön személyiség. Összeállításomban általános jellemzőket gyűjtöttem össze.

Az élet ezen felosztása kizárólag saját, szubjektív véleményen alapszik, klasszikus életútra vonatkoztatva.


Augusztus

Középső felnőttkor

 

„Csendes, kévébe kötött reggel,

zsömle-zizegésű világ,

porhanyó falucska, mondd el

a lágy kenyér dalát.”

Részlet: József Attila: Csendes kévébe c. versből

 


            Augusztusban a napfény már nem perzseli fel a földeket, erejét azonban még érezzük. Néhol megjelenik egy-egy sárga falevél, és bizonyos napokon megérint az ősz szele. Ebben a hónapban Urunk színeváltozásában mutatja meg valódi, isteni eredetét, valamint Szűz Mária elhunytára és mennybevitelére, és Keresztelő Szent János fejevételére is emlékezünk. A középső felnőttkorban már többen veszíthették el hozzájuk közel álló szeretteiket: családtagot, barátot, esetleg szülőket, ellenben, más területen az élet valamivel könnyebb: a gyerekek önállóbbak, a szakmában pedig – ha az ember eddig becsületesen és jól dolgozott – egyre több lehet a sikerélmény. A kemény munka kezdi meghozni gyümölcsét, a halandó pedig még ereje teljében van, néha azonban teste hamarabb elfárad. 

Legutóbbi módosítás: 2016.08.17. @ 12:35 :: Szabó-Kiss Beáta
Szerző Szabó-Kiss Beáta 0 Írás
Eredeti szakmámat tekintve ének-zenetanár, karvezetőként dolgozom, azonban jelenleg két kisgyermeket nevelek otthon. Esténként, mikor mindenki alszik, elkezdek írni.