Sonkoly Éva : Kényelmetlen -6.

Illusztráció: Eufrátesz a bibliai Ígéret földjének északi határa

  

Ígéret földje, írom, olvasom.

Vajon mit is jelent manapság ez a hely, kinek jelent még valamit, mennyire átrendeződtek a határok…?  Birodalmak múltak el nyomtalanul, alakultak új, mai társadalmi rendek.

Mégis megható nekem, ha leírhatom ezt a helyet… nekem, aki a Bibliának csak olvasója voltam… 

Azért hangsúlyozom ezt, mert nem minden olvasó értője is a szavaknak. Talán és sem… Mindenki másként értelmezi ugyanazt.

Nekem manapság az „Ígéret földje” olyan messze van, ahová sohasem juthatok el, de gyakran gondolok arra, hogy hova is tartozott eredetileg az a föld…

Most itt, az említett hely északi határánál, Erzurumban folytatódnak az események.

 

Ahmed egészsége lassan javult. A fiúnak kevés barátja volt itthon, aki igazán kötődött hozzá, most az egyetemi termekben ült, vagy járta az utcákat Isztambulban. Félve gondolt a városra, az egyetemre… nem jutottak el hozzá hírei, csak amit a helyi médiából megtudott. Azt már megtanulta, hogy fenntartással fogadja ezeket, hiszen a párizsi eseményeket is másként közölték, mint ahogyan ő tudta. Vajon mi lehet az igazság? Hiába volt minden, küzdelmes, vagy szép álom, hogy elfeledje a történteket, mégis voltak napok amikor olyan elevenen élt benne minden emlék, mintha épp tegnap történt volna.

Egyik délután édesanyja óvatosan nyitotta a szobája ajtaját, betekintett. Látta, hogy fia nem alszik, olvas.

— Vendéged érkezett Isztambulból, bejöhet? — kérdezte félénken.

Ahmed letette a könyvet, bólintott és kíváncsian nézett. Aztán amikor meglátta a belépőt nagyon megörült. Régi barátja, Aslan érkezett, aki egy dossziét szorongatott a hóna alatt.

Sokáig beszélgettek, szóba kerültek az elmúlt idők, közös élmények, a változó világ eseményei.

— Mesélj kérlek, mi van most Isztambulban!? Arra a sok menekültre gondolok… — ült fel érdeklődve az ágyában Ahmed.

Aslan csak legyintett, mint aki nem is érti a kérdést, vagy nem akar róla így, nyíltan beszélni.

— Hoztam neked valamit, talán érdekel — és barátja elé tette a dossziét.

— Mi van benne?

— Találtam egy könyvtárban, lemásoltam. Sokan beszélnek régi vallási és másféle elméletekről. Tudom téged mindig érdekelt a múlt, gondoltam, amíg itthon vagy, olvashatnál olyasmit is ami… nem is tudom, hogy mondjam… összefügg a mai történésekkel, már ami a migránsokat, a jobb élet reményében elindult tömegeket illeti, és még valami mást is… mert egyre többen lesznek az utcákon…

— Köszönöm, ha lesz erőm, belenézek feltétlenül. Kérlek, maradj még pár napot, ha időd engedi, szeretnék még beszélgetni, talán erről is — kezét a dosszién nyugtatta.

Aslan örült a meghívásnak, szívesen maradt.

Másnap sétálni ment Ahmed édesapjával, aztán beültek egy kávézóba, hosszan beszélgettek.

Ezalatt Ahmed fellapozta a dossziét, érdekelte, vajon mit talált a barátja.

Az első lapon már a cím is meglepte: A Muszlim Testvériség.

Olvasni kezdett:

„A Muszlim Testvériséget Hasszán al-Banna kezdeményezésére és vezetésével egyiptomi munkások alapították 1928 márciusában. A társaság kezdetektől vallási és politikai töltettel rendelkezett, ugyanakkor társadalmi mozgalomként is definiálható, ami kezdetben a pán-arabizmust hirdette.”

— Milyen régen kezdődött — sóhajtott Ahmed és lázasan olvasott tovább.

„ …a nyugati eszmék megrontják a muzulmánokat…

A Korán mellett a Szunna (Mohamed tanításai és Korán-értelmezése), mint Allah hagyatéka alapozza meg a sariát, az iszlám törvényeket, amely a muszlimok életének minden szegmensét szabályozzák és keretbe foglalják, de a politikai kormányzást is ezek szerint kell gyakorolni.”

Ahmed elgondolkodott, talán még most is így van… némán rábólintott, majd tovább olvasott az 1930-as évekről, Hitlerrel való kapcsolatról. Megdöbbent!

Aztán merényletsorozatok a britek ellen.

„A terrort exportálták, s a katonai kiképzést követően harcosokat dobtak át Palesztinába, ahol a cionizmus és a zsidóság ellen küzdöttek.”

1948-ban a kormány betiltotta s szervezet működését. Ekkor a mozgalom radikalizálódott.

Már az ötvenes évekről olvasott, amikor feltűnt Szajjid Kuth neve, róla már hallott itt-ott:

„Szajjid Kuth rengeteg művet írt, amelyek az iszlamizmus, mint iszlám ideológiának az alapjává váltak, és amit később kutbizmusnak neveztek. Egyes kritikusok szerint nézetei nagy hatással voltak az olyan terrorista csoportokra, mint a mai al-Kaida, vagy az Iszlám Dzsihád.

Kutb nagy bírálója volt az USA-nak, de általában az egész nyugati kultúrvilágnak. 1948-1950 között Coloradóban tanult, így személyesen tapasztalhatta meg a nyugati értékeket és életformát. Megfigyelései alapján elítélte a nyugati stílusú életvitelt, ami szerinte materialista, erőszakos és a túlzott szexualitástól átfűtött.”

Azután eseménysorok, évek, amelyek elvezettek az „Arab Tavasz”-hoz.

Dátumok, harcok sorjáztak a szeme előtt, egészen 2013-ig.

Lassan becsukta a dossziét és azon töprengett vajon miért hozta ezeket a nyilvánvaló tényeket a barátja. Biztosan oka volt, de mit akarhat tőle? Azt mondták, beszélgetnek majd róla… Erről?

Fellapozta azt az oldalt, ahol különösen kellemetlenül érezte magát olvasás közben:

„Egyes kritikusok szerint…” … szerint, ismételte magában. Nem lehet, hogy tévednek? Vagy…

Felrémlett előtte Ali lelkesedése, a jobb élet reménye, és még valami, amiről csak sejtelme volt… elsápadt!

Ahmed és családja nem élt rossz körülmények között, de távol állt az életük azokétól, akiknek menekülniük kellett, vagy… Nem erre gondolni sem akart.

Később latolgatta, vajon létezik-e olyan kényszerítő körülmény… vallási hit, nyomor, amiről olvasott, esetleg valamiféle gyűlölet, talán adott szó, kapott pénz, amely miatt… találgatott magában…

Eszébe jutott az embercsempész, akinek oda kellett adnia minden euroját. Ismét csak remélni merte, hogy azt a sok pénzt nem kéri tőle soha többé senki, nem jelentkezik a múlt.

Helyette kora este Aslan lépett a szobájába, láthatóan komoly mondanivalója volt. Leült Ahmed ágya mellé és beszélni kezdett… a fiú hallgatta és egyre sápadtabb lett.

 

 

Az idézetek forrása: Internet

 

Folytatása következik

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:55 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 580 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"