kátya portoro : Álom

 

Istent pereltem,
a vád pedig
ellene
nem volt más,
mint
hirtelen halálom.

 

A csontokban 
didergő 
időt 
szólítottam 
tanúmnak.

 

Testemet 
repkény módjára
behálózó 
vérköreimből 
az élet 
elfogyott .

 

Ennyi volt hát?

 

Dühödten 
s vádlón 
támadtam 
teremtőmre,
ki makacsul 
hallgatott.

 

Az enyészet 
tétova mosollyal 
rám nézett, 
majd tovább 
rágódott 
martalékán.

 

Szemgödreimben 
összegyűjtött 
esővíz volt 
csupán 
könnyem.

A föld 
porhanyós 
pólyában 
rejtette el 
tekintetemet.

 

Némaság 
mezejére 
száműztek.

 

Gondolattemetőkben 
visszhangzottak 
immár
bölcsességeim.

 

Ennyi volt hát.

 

Az idő 
– hamis barátom –
elillant 
észrevétlen.

 

Magamra maradtam.

 

Hervadt 
koszorúm 
illatát 
végtelen 
terekre fújta 
a szél.

 

Megébredvén az álomból
szekerem elé fogtam az életet, 
s hogy el ne feledkezzem róla,
magam mellé ültettem a bakra 
az Időt.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.07.18. @ 09:33 :: kátya portoro
Szerző kátya portoro 57 Írás
Szia, kedves olvasóm , írásaim neked szólnak! Örülj , sírj , nevess és gondolkozz velem ! Azonosulj, vagy találd meg a neked szóló üzenetet ! Életfilozófiám : Fűnyíróval macerás lepkét fogni, de nem lehetetlen. Velem nem kelhetsz versenyre mert én nem versenyzem. Persze akad több filozófia is a tarsolyban, de azokat majd a verssorok mögül lövöldözöm Rád. Őszintén remélem, a szívedbe és az elmédbe fogadsz. Én szeretlek . Az illusztrációk saját rajzaim, amik grafikai értéket ugyan nem képviselnek, de segítenek belelátnod gondolatvilágomba. Arcképcsarnokom tehát a bónusz ajándék . Vágy most versekben élek szavakkal ölelkezem gondolat-magokat szórok felelőtlenül utca kövén koptatom a kihegyezett élet-érveket szegény bolond módjára mutogatom magam csókodra vágyom Ember igaz szerelmedre hús-szagú ruhád vesd le meztelenkedjünk Munkáimat 4 fő csoportra osztottam , ezek a következők: Kátya versek : itt található szerelmes , Istent kereső, filozofikus tartalmú és számos, egyéb érintettségű írás, ez mennyiségre a legtöbb Fűnyíróval macerás lepkét fogni de nem lehetetlen : ez egyben életfilozófiám és eme címszó alá gyűjtöm bölcseleteimet és pillanatnyi elmebetegségem megnyilvánulásait , inkább rövidebb prózai, pórázon tartott gondolatok, semmint versek Jákob üzeneti az odúból avagy a kilövőállások magánya : korábban Egytállencsejákob álnéven írtam blogoltam a név innen átmentve , ami később úgymond önálló irodalommá vált . Kb, 45 vers és prózai betétek teszik ki, ami egységes színpadra szánt alkotássá érett . Jákob egy a lövészárokban megbújó katona ,aki tudósít , a háború a Világ és az írások természetesen az ember legmélyebb magányát és a világban való jelenlétét , kettejük viszonyát kívánja életre kelteni . A magány itt nem feltétlenül egy depresszív elzárkózás, sokkal inkább az a titok, ami maga az ember, és ami minden egyedben ott van legbelül, félősen és vágyakozóan . Utca versek avagy séta az emberrengetegben: ez új kezdeményezésem , nem fennkölt, de realisztikus villanások és reflexiók az életre, és természetesen a saját életemre , a hétköznapok történéseire primitívebb formában . Megjegyzem ezt nagyon szeretem írni. Van néhány prózám is , de ezek még nem képeznek kategóriát hehe