Győri Irén : Vica és Csin történetei – XIX.

Géza bácsi, Popely, egy elfeledett aranyhörcsög, álmodozások az iskoláról és egy új barát

 

Reggel alaposan elaludtunk. Vicuskán látszott a hangos éjszakai vidámság nyoma. Nekem feltűnt, hogy olyan, mint egy lassított felvétel. Alig mozgott, szórakozott volt. Apu szólt neki és Maminak, hogy egy vendég nem ment haza, erre megélénkült. Iparkodtak Apu dolgozószobájába. Én ügyesen Apu mögött mentem, nagyon fontosnak éreztem magam. Mégis csak én szagoltam ki az idegent.

Apu megmutatta a befőttes üveg foglyát, Mami egyből szerette volna megsimogatni a „kis árvát”, Vicuska pedig határozottan kijelentette:

— Ez a kis Rágcsamanó a Popely kedvence, tudod Mami, az a magas fiú, aki most harmadikos és úgy tudom a Géza bácsi unokaöccse. Rágcsamanóval ijesztgetik a lányokat, meg néha Szente tanárnőt, aki retteg a rágcsálóktól. Hallottam a múltkor is kiszökött a kis mihaszna Popely zsebéből, és elsétált a dobogóig. Szegény Klári néni sikító frászt kapott. A fiúknak meg beírtak, mert nagyot röhögtek. Pedig állítólag véletlenül történt.

— Miért hordja az iskolába a kedvencét? — kérdezték szinte egyszerre a szülők.

— Nagyon hozzá van nőve… — felelte Vicuska.

— Látom annyira, hogy nem is keresi. Vagy még nem jött rá, hogy elvesztette? Fel kell hívni. Vigye haza a kis szökevényt. Szilveszter találta meg az éjjel és szólt nekem — árulta el Apu. — Én biztonságba helyeztem. Kapott enni, és kapott almot is.

— Nahát, Szilveszter, hogy te milyen ügyes vagy! — dicsértek a hölgyek, én pedig olyan boldog voltam. A szemem sarkából láttam, hogy Apu is helyeselte a dicséretet.

— Én nem tudom a számát — mondta Vicuska.

— Géza biztosan tudja, felhívom — Apu már tárcsázott is. — Géza úton van, éppen ide igyekszik, segít a romeltakarításban.

— Végre valaki rendet akar tenni, ami bizony elkelne ennyi jókedvű ember után — jegyezte meg Mami és kiment rendbe tenni magát, mégse lehet senkit pongyolában fogadni.

Géza bácsi nagyszerű ember. Nagyon ért hozzánk. Most hallottam, hogy oktatja a kutyákat.

Kiképezi őket nyomkövetőnek. Remélem, tud velem beszélni. Annyira szeretném, ha megértenénk egymást. Ő pont azt csinálja más kutyákkal, amit én annyira szeretnék. Ő a kutyák tanítója. Vicuska jött segítségemre.

— Géza bácsi! Tessék mondani, Szilveszter lehetne nyomozó kutya? Olyan kitűnő az orra, mindent kiszagol.

— A híre már eljutott hozzám, mert a keresztfiam is mondta, meg édesapád is mesélte, de most megpróbáljuk. Ugye segítesz? Neked, úgy tudom, szót fogad. Te vagy a gazdája!

— Inkább a társa, a barátja, köztünk nagyszerű kapcsolat van. Nagyon szeretjük egymást!

A beszélgetés után kimentünk Vicuskával. Rágcsamanó bent ült az üvegben, én ránéztem, s tudtam, a kis csöppség beférne a baráti körömbe. Olyan színe van, mint nekem, apróbb nálam, végre rám is felnézne valaki. Én vagyok a legkisebb a családban. Rágcsamanó lehetne a barátom.

Mondtam Vicuskának, hogy nagyon szeretném, ha a kis hörcsög nálunk maradna. Azt mondta, hogy nem lehet, mert Popely nagyon szereti, és nemsokára hazaviszi. Úgy szereti, mint a Vica szeret engem. Ezen elgondolkodtam, és rájöttem, értem! Amikor elmentek síelni, én is a Nagyinál voltam, igaz nem ottfeledtek, hanem Picurral hagytak, meg Péter bácsival. Az, azért más volt. Szegény Rágcsamanó pedig rettegett egymagában, elhagyatva, elveszve, megfeledkeztek róla. Nagyon furcsa az ilyen ragaszkodás.

Vicuska leült mellém a szőnyegre és azt mondta.

— Tudod Szilveszter, te most fogsz felvételizni a kutya suliba. Nagyon rendesen kell viselkedned, nagyon kell, hogy szót fogadj. Sok mindent tudsz, amit én a kutya illemről tudok, azt te is tudod. Remélem, nem égetsz le. Okos kutya vagy. Nemsokára hívnak bennünket. Nagyon figyelj rám. Én egy kicsit izgulok, olyan mintha nekem kellene röpdogát írni.

Én egyáltalán nem izgultam, nem fogtam fel, miért kellene idegeskednem. Amire képes vagyok, azt tudom, ami meg elérhetetlen számomra az nem idegesít. Kivétel Törpe, a kandúr, mert az pimasz, amikor a kerítés tetején teszi a formáját, és nem érem el. Pedig tudom, szívesen megszorongatnám a gallérját. De ha azt parancsolja a gazdám, hogy nem bánthatom, akkor kibírom, még akkor is, ha az indulattól könnybe lábad a szemem!

Diskurzusunkat a csengő erős berregése szakította félbe. Vica hirtelen felugrott és lelkesen szaladt, megjött Popely Rágcsamanóért, beengedte. Az orromat nagyon érdekes illat csapta meg Vicuskáról, őt árasztotta el valami meleg érzés, amit mi kutyák kiszagoljuk, és a szimpátia érzésének nevezhetnénk. Ez mindig kellemes számunkra. Tehát Vicának is kellemes a Popely nevű személy megjelenése. Ezt megjegyeztem magamnak.

— A te barátod, az én barátom is! Amíg nem tesz semmi olyant, amiért szívesen beleharapnék a kezébe, vagy a bokájába.

Azért barátom nyomában voltam, mert nekem ott kell lennem, ha valami mozgalmas esemény van. Nem szeretem, ha nélkülem történnek dolgok.

Popely eléggé zavartan viselkedett. Behívtuk és elindultunk az Apu dolgozószobája felé.

— Gyere, itt van Rágcsamanó, az én kutyám találta meg az éjjel. Szegényke bebújt a ruhák közé.

— Kiszökött a zsebemből. Sajnálom, hogy kellemetlenkedett, de teljesen elfeledtem, hogy oda tettem.

— Azt hittem, van neki terráriuma, vagy legalább egy öblös befőttes üvege ahol kényelmesen ellakhat — mondta Vicuska.

— Vaan… csak… ritkán tartózkodik benne, mert mindig velem van. Majdnem két éve, hogy kaptam, úgy tudom, hogy rövid életűek, így minél több időt szerettem volna vele tölteni. Azt mondták, hogy az átlag koruk két év. Már nem lehet neki sok ideje. Te nem hordanád magaddal, ha tudnád, hogy már nem tudtok sok időt együtt tölteni?

— Nagyon meggondolnám, hogy milyen házi kedvencet válasszak magam mellé. Azt hiszem, Szilveszter jó választás volt, mert ők aránylag hosszú életűek!

Kigyulladt fejemben a gyertya! Szóval erre kellenek az embereknek a születésnapok, az idő hosszúságát mérik vele. De még mindig nem egészen világos, miért kell azt tudni! Nem baj, majd erre is rájövök, vagy megmondják!

Jó hír! Rágcsamanó a barátom lett. Az egyetlen rágcsáló, akitől nem mentesíteném a palotákat. Ő, a barátom!

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Győri Irén
Szerző Győri Irén 180 Írás
2002. óta élek Battonyán. Az írás és olvasás nekem olyan mint a levegő, hiányában megfulladok! Szeretem a tornyot, és benneteket. Ez a világ legjobb menedéke!