Böröczki Mihály - Mityka : Vendégoldal

Két hosszú rúd volt, amit regulázva

raktak a szekér mindkét oldalára,

a hogyanját ősidők óta tudták,

úgy ritmusolták, mint karjuk a munkát,

hogy egyik rakja, a másik egyenget,

s a két hosszabbék megtoldja a terhet,

nem hangzott semmi nógató segítés,

az ujjuk begyébe szorult az értés,

az idő lágyult, mint a széna selyme,

és nőtt a szekér porciózott terhe,

vélt széle-hossza-magasa vigyázta,

hogy haza útján gödrös út se rázza,

de van amit a mai nap sem értek,

ha nem ostoroztak a két tehénnek,

mért nyögtek-húztak jármukat se rázva,

az ismert porta dolgos udvarába.

 

Legutóbbi módosítás: 2016.07.22. @ 07:46 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.