Nagygyörgy Erzsébet : Zabolátlanul

Amikor már nem érint meg

a vágynak és szerelemnek

szívemen át beszivárgó

bús, édeskés, vad illata,


s holmi színes ködpárától

mentesen és tisztán látom

a vonzalom natúr arcát.

Akkor érezni fogom, s hiszem


együtt rezeg a holnapunk.

S engedtessék meg nekem az,

hogy szerethesselek csak így,

gát nélkül, zabolátlanul.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Nagygyörgy Erzsébet

Szerző Nagygyörgy Erzsébet 166 Írás
Kedves Szerkesztőség, és Tagok! Köszönöm a bizalmat, és igyekszem rászolgálni. Irodalmat kedvelő, verseket írogató, ember vagyok. A lírai hangvételű írások állnak közelebb hozzám. Szeretem érezni, ahogy a vers homokszemei peregnek az ujjaim közül... Nagygyörgy Erzsébet