Május
Koosán Ildikó
Rigó fütyült, a duzzadt ágak
csúcsain rügy szerénykedett;
hány éve múlt… már sose látlak,
régen járkáltam itt veled.
még él a kép a képzelt vásznon,
árnyunk előttem, kéz a kézbe
egy felcikkanó napfénysávon
olvad bele a messzeségbe.
hallgatom lépteit a nesznek:
avarcsönd, néma zizzenés,
a régi szellők nem követnek,
túl sok ez most, és túl kevés;
csapatba verődik az alkony
vörösen izzó tűzkerék
készül, hogy magamra hagyjon,
nincs semmi,amit értenék.
földig-ágú fenyők sorában
riadtan dobban a szívem,
itt marad az ember magában
nem hiányolja senki sem…
hány éve múlt…. már sose látlak
alig hihető mi volt, s miér’;
rigó fütyül, a duzzadt ágak
árnyán a múlt életre kél.
2016. május 27.
Legutóbbi módosítás: 2016.05.27. @ 18:32 :: Koosán Ildikó
