– nagyot akar, s nem bírja a farka…
Mindig így volt, amióta élek.
Belevágok, azután meg félek.
Célul tűztem: ott a Mount Everest,
– lufit fújtam nagyra, ám leereszt.
Anya kéne mellém, vagy egy dajka!
Fülbe súgna intőleg az ajka:
„Vigyázz fiam,“ hogy ne legyél szarka,
– nagyot akar, s nem bírja a farka…
Inkább használd a csöpp eszed másra:
macskát kergess ülve a padlásra.
Egeret fog, az lesz majd a haszna,
– s te sem leszel itthon egy mihaszna.
A költészet több tudást igényel!
Kocka fejed nincs még telve fénnyel.
Érzéked sincs, fut tőled a Múzsa,
– sosem lesz a homlokodon rúzsa.
Ettől aztán megnyugodnék végre,
földobnám a tollamat az égre.
Visszahullna, amint azt már láttam,
– megtudnátok, tollas-e a hátam.
Mert ha tollas, úgy mennék a boltba.
Hogy mit hozzak, mondanátok tollba.
Pénzt adnátok… Így lehetnék költő!
– Mire jönnék, telne emberöltő.
2016. május 3.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Kis István Mihály
