Egy megtisztelő meghívás
A kora tavaszi napfény milliónyi kacsázó kavicsként szökdécselt a vonatablakon. Félig lehunyt szememmel, fáradtan bámultam az elmosódó tájat, amikor megszólalt a táskám alján a mobilom.
Bakó Annamária, a budai Litea könyvesbolt tulajdonosa hívott telefonon, akit onnan ismerek, mert ő a kitalálója és főszervezője a szeptemberi Budavári Könyvnapoknak, s én abban a szerencsében részesültem, hogy – meghívására, általa – a gyerekeknek szóló műsorommal két alkalommal szerepelhettem ezen a jeles helyszínen.
Azt gondoltam, hogy megint ez ügyben hív, ezért alaposan meglepődtem a kérdésén:
– Erika! Mondd ráérsz április kilencedikén? –
Mondanom sem kell, hogy hirtelen még azt sem tudtam, hogy aznap hányadikát írunk, de a férjem – akinek nálam sokkal jobb számmemóriája van – hevesen bólogatott.
– Igen, ráérek! – válaszoltam.
– Bécsbe kellene menned egy gyerekműsorral! Vállalod? – tette fel a kérdést Annamária.
Amint kimondtam az igent, s kérdeztem volna valami konkrétabb dolgot is, gyorsan elmondta, hogy akkor azonnal felhívja Bécset, s az illetékesektől megkapom majd a közelebbi tájékoztatást.
Másnap az alábbi levelet kaptam:
Kedves Péter Erika!
A Bécsi Magyar Iskola nevében jelentkezem ebben a formában, a minden évben megrendezett, szokásos Verőfény szavalóversenyünk kapcsán.
Az idén, 2016-ban ápr. 9-én tartjuk a Collegium Hungaricum nagytermében, de. 10 órai kezdettel. Szokásunk, hogy a verseny mellett külön programpont egy-egy versíró, Kárpát-medencei költő megszólaltatása.
Munkásságát ismerve-elismerve és ifjúság-szeretetére hivatkozva az idei évben szeretném fölkérni, szíveskedjék elvállalni a versírónak kijáró szerepet, és meséljen nekünk a versről, a magyar nyelvről, a gyermekekkel való kapcsolatáról, életéről, olvasson föl a verseiből, és meséljen, meséljen…
Ha tud, a könyveiből is hozhat néhány példányt, bizonyára akad, aki vásárol is )
(…)
Elfogadó válaszát várva, abban reménykedve, üdvözlettel a BMI nevében,
Lengyel Ferenc
(tanár)
Többször elolvastam a levelet, mert nem hittem a szememnek. Nemsokára a tanár úr azt is megírta, hogy a szavalóversenynek nincs korhatára, óvodásoktól nagymamakorúkig részt vehet benne minden Ausztriában élő magyar. – Hűha! Ez aztán a kihívás! – gondoltam.
Nagyon izgultam s nagyon felkészültem.
Lengyel Ferenccel az ünnepet megelőző este találkoztunk először. A Bécsi Magyar Iskolában tanító szervező sokat tesz azért, hogy összetartsa a magyar irodalom iránt érdeklődő osztrákokat. A „Verőfény”-t 21. alkalommal rendezik meg. Minden évben szaporodik a verselők száma s mindig más-és más Kárpát-medencei magyar költőt hívnak vendégül. Az idén rám esett a megtisztelő választás.
A rendezvényt a Collegium Hungaricum barátságos nagytermében tartották. Az első részben a szavalóverseny zajlott. Ebben az évben az idősebb korosztály számára Reményik Sándor verseinek jutott a főszerep. A tehetségesebbnél tehetségesebb, lelkes fiatalok koruknak megfelelő verseket mondtak.
A szünet után én következtem. A tanár úr kedvesen bemutatott, s meglepetésemre elmondta a Másodvirágzás c. versemet. Már felkészülésemkor érzetem, hogy jelenlétemmel nemcsak önmagamat, hanem Magyarországot is képviselem, s a műsoromat a következőképp építettem fel:
1. Magyarország és főleg Békéscsaba bemutatása kivetített képekkel.
2. Békéscsaba és a megye pezsgő kulturális életének bemutatása ( Pl. színházi élet, Körös Irodalmi Társaság tevékenysége, Bárka folyóirat…stb.)
3. Egy-egy vers felolvasása saját köteteimből közös olvasással és vetítéssel.
4. Egy megzenésített „gyerekzetem” megtanítása, közös éneklés.
A rendezvényre eljött a bécsi magyar konzulasszony és az ORF televízió is hogy felvegye a műsort. És a közönség sorai között ott ült szeretett kortársam Avi Ben Giora, a mi kedves Avink, innen a Toronyból, akinek ezúton is köszönöm, hogy eljött.
A rendezvény végén dedikáltam a könyveimet (minden könyvemből vásárolt a B. M. I ), majd egy baráti ebéden vettünk részt.
A Bécsben töltött négy nap felejthetetlen élmény marad számomra, de azt, hogy én milyen benyomást tettem vendéglátóimra, azt bizonyítsa ez a levélrészolet:
Kedves Erika!
Az aranyos Költő-asszonyra, aki köztünk járt, és olyan szép, vidám és kedves percekkel lepett meg, sokáig emlékezik majd iskolánk apraja-nagyja.
A képek egynehánya fölkerül a BMI honlapjára is.
(…)
Köszönet azért, hogy Veled megőrizhette igényességét a Verőfény: mint mindig, ezúttal is Költő volt a vendégünk, a magyar irodalom egyik vers-nagykövete.
Köszönet érte.
És kívánjuk, hogy a következő hetekben, hónapokban írj néhány olyan sort, amely valahol itt Bécsben kezdődött, csak még nem írtad le látható tintával…
(Szívesen elolvassuk…)
Barátsággal, szeretettel,
Ferenc
Legutóbbi módosítás: 2019.11.19. @ 09:16 :: H.Pulai Éva
