Böröczki Mihály - Mityka : Családfa

2016.04.19. Böröczki Mihály - Mityka Vers 1
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Ahogy most zölden előlopakodnak

a fák örömből duzzadó öléből,

már holtig tartó lélegzetbe fognak

a tág erekből szívott furcsa vértől.

 

Kicsiny csodák. Vendégei a Napnak,

egy levélöltőt zsendülnek a sorstól,

vízcsöppöt isznak, harmatot harapnak,

és mindegyikük fénysugárból kortyol.

 

Nagy suhanással szülik meg a lombot,

sok kezecskéjük lágy mozaik sátor,

és ahogy végül mind világra bomlott,

nagy zöld gömb lesz a barna ágú fából.

 

Megilletődve leskelődöm őket,

beolvadnak az új ruhájú tájba,

nem égig érők, mégis égig nőnek,

mint szívemben egy óriás családfa.

Legutóbbi módosítás: 2016.04.19. @ 08:08 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.