( hagyaték ) Lassú vérfolyók, zuhogó, csobogó. Átszakad, fellobban. Szív dobban. Megáll. Ég felett, föld alatt. Veled. Nélküled. zuhanás, szárnyalás. Emlékek rajzai szememben, amit te láttál odafent, és ami maradt belőled. Idelent. Kipusztult erdők, felégett mezők, Idegen városok. [… Tovább]
Részlet a “Meneküljünk hát” című regényemből. Kint valakik nekiestek a kapunak, hogy ne kelljen bajlódniuk, egy kézigránáttal oldották meg a bejutást, elrobogtak a ház fala mellett, feltépték a konyhaajtót. A három nő, Etelka, Manci és Borcsa libasorban álltak. Grúz [… Tovább]
Az áprilisi, felhőtelt egeknek, mint fehér karácsonyfák, úgy üzennek, a zöld közül kilesve, fölfelé ég, a lélegzethez igazított fénység. Izzó csokor. Áganként szál a szálra. Egy óriás borítja rá a tájra, de úgy, hogy kiragyogjon jó előre, a vadgesztenye fénylő, [… Tovább]
