Fordította: P. Tóth Irén Nem hagyok rád vagyont halálom után Csak a nevemet egy könyv fedőlapján Egy lázadó estén, mely közeledik feléd Őseimtől kezdve, egész, míg hozzád ér, Ők szakadékokon és mély gödrökön át Kézen csúszva-mászva jutottak [… Tovább]
Igen nagy itt lenn a csend, valami készül odafent, mondja, s néz az öreg az égre, derekát csúz gyötri tegnap óta, dohog, nem lehet a vénnek nyugta! A legelőről tehene este magától hazajönne, az asszony paszulyt bont a küszöbön, [… Tovább]
Homályt sóhajtott a hajnal,kéken mosolyog a reggel,erős-vörös az ég alja,készülődik türelemmel. Ébred a Nap, hosszan pihent,a látóhatár megnyílik,egyre közeledik hozzám,mind fényesebben tündöklik. Betekint az udvaromba:szeretettel fogadom,hajnal, reggel, látóhatár,a fényüket bájolom. Munkára készen a város,lelke derűvel tele,az emberek úgy [… Tovább]
…. Mélyen mocorog most bennem a lét. Elmúlt érintéseinkből oldozom kezem. Még hallgatom a zenét,dallamunk köröz, nem enged.Már a második tavasz bont rügyet nélküled. Ibolyaillat simogat…Kimondatlan maradt egy lebegő vágy,mely roskadva szenvedésbe hullt.Elmulasztott tünékeny sóhajtás, lágy,sosem lesz hajnalunk [… Tovább]
