Varró Brigitta : Szomjúság

Grafika: Vágvölgyi Attila

 

Kedves Brigitta, naplódba javaslom, de kérlek, előbb javítsd ki a helyesírási hibákat.

 

A mai reggel is leveled nélkül telik.

     Hm. Érdekes, hogy most mennyire hiányzik. nem értem, hogy mi változott? Sokat gondolkodom ezen, de nem tudok rájönni. de talán van…talán mindenkiben megvan az, hogy mindig az kell,ami nincs. Ami van,az meg nem kell. Nem tudom, csak agyalgatok itt ezen.

     Lehet, mostanra jöttem rá, hogy mennyire üres az életem? Mennyire nem számít semmi más, mint, hogy van egy másik lény, aki megért,szeret. Lehet, hogy tényleg csak ez számít? 

Ma nem finom a kávé és nem is melenget..megiszom,de semmi különös. 

     Zoltánnal a legkisebb dolgon össze tudunk vestzni kb. azonnal. Mint tegnap este is…nekiállt kioktatni, hogy olykor én is tegyek már vizet a szűrős vizes kancsóba! Na, ettől a mondattól a plafonon voltam azonnal. Egy gyerek vagyok,akit ki kell oktatni? Főleg, hogy igazságtalan, mert amikor én ittam belőle,még maradt benne. Amikor nálam fogy ki mindig teszek bele, ez így normális, azt hiszem. Ő sokkal többet iszik,ergo többször fogy ki nála. Ez is teljesen normális. Akkor miért piszkál ezzel? Azt mondja ez csak egy kérés volt. Kérés? Milyen kérés az,amihez elfelejtik hozzátenni a légy szívest, s ráadásul hanglejtésében is utasításnak tűnik. Hol a fenében van itt a szeretet?

      A szeretetnek ott kell lennie mindenben, áthatni mindent, különben nincs, nem volt, nem létezik.

Szeretetben csak adok,adok adok..és ő ugyanígy, s akkor gazdagok leszünk mindketten.

De a követelés? Az valami más,az nem a szeretetről szól. 

A szeretet ott van minden mozdulatban. Ott van,amikor öszepakolok a szobában, miközben elidőzök egy-egy tárgy érintésében,ami az övé..megérinti a lelkemet, mikor átsimítom hajtogatás közben a pulóvert..-még nem kell a szennyesbe tenni.

Késztetést érzek,hogy az arcomat belenyomjam és mélyen beszippantsam az illatát, hogy újraéljem érintésének varázsát. 

Na,ez nincs. Ilyen nálunk nincs. A pulóverét is mindenki maga hajtogatja.Csakúgy,mint a maga igazát.Szeretet nélkül. 

 

Legutóbb szerkesztette - Varró Brigitta
Szerző Varró Brigitta 27 Írás
"Ki minek gondol, az vagyok annak... Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja. S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt saját magadról." (Weöres Sándor) Köszönöm szépen Ilcsinek, hogy itt lehetek. Írásaimban leljétek örömötöket :-)