Schifter Attila : Skandináv napforduló

A nap besüt a newgrange-i sírba (Kép: NASA/Cyril Byrne)

 

 

Mint  sűrű  méz,  csorog  a  nyári  késődélután, 

lassan  sülő  mezőben  pipacsok  hajladoznak, 

akár  túlsminkelt  sarkonállók  ( átlátszó – buján ) 

ha  csóró  utcagyereknek  méla  csókot  dobnak. 

 

Suttogó  fák  fölé  sompolyog  a  vérszín  Alkony, 

néhány  lángoló  máglya  úszik  a  folyó  vizén, 

tündérek  és  koboldok  járnak  köztünk  a  parton 

’s  rád  villantja  sajgó  vágyát  egy  csábító  szirén. 

 

Tágra  nyit  néhány,  más  világok  közötti  kapu: 

csodák  a  hitetlenségedből  kigyógyítanak. 

A ma  éjjel  a  titkoké  és  nincs  többé  tabu 

( bár,  a  reggeli  lapban  mindez  nem  lesz  híranyag ) 

 

Hiába  húzódsz  az  aprócska  mellékutcába: 

gajdoló  társaság  körtáncba  hurcol  magával 

  nem  a  kezedbe  nyomott  italtól  leszel  kába   

de  ártó  szellemeket  nem  űzhet  el  madárdal. 

 

A  Nap  hatalma  jön,  a  termékenység  ünnepel: 

a  sötétet  megtöri  az  élet  orgiája, 

minden  mesterkéltségről  lehull  a  hamis  lepel 

 a  bőség  virága  magát  nászra  felkínálja. 

 

Tüzek  felett  ugrunk  által  párban,  seprűnyéllel, 

pártoljuk  az  Égi  Király  hatalmát  hajnalig 

minden  égő  szempár  szerelemgyümölcsöt  érlel 

’s  tovább  parázslanak  bennünk  zsarátnokhalmaik. 

 

Sejtelmes  éjben  ma  csillagoké  a  szűz  zenit, 

kik  mulatságossá  tesznek  minden  egyes  démont, 

a  Hold  kinyújtja  felhőpaplan  alól  csücskeit 

’s  közben  Odin  hollója  Szent  Iván – éj – mesét  mond. 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 144 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.