A közelmúltban megjelent Elena Liliana Popescu kétnyelvű verseskötete, P. Tóth Irén fordításaival, „Doar tăcerile – Csak a hallgatásokat” címmel, az Europrint gondozásában. A kötet korrektora Nagy Horváth Ilona volt.
A „Doar tăcerile – Csak a hallgatásokat”, egy szigorú és tartalmas válogatás, ami összegzi Elena Liliana Popescu nagy témáit és tükrözi a költői korokat, melyeket végigjárt a kezdetektől egészen mostanáig. Elmélkedésein keresztül, melyeket alapvető témáknak szentelt, a Gondolatok közötti vidék szerzője a román líra gazdag hagyományaiban foglal helyet, melynek olyan híres képviselői vannak, mint Mihai Eminescu, Lucian Blaga vagy Nichita Stănescu. A vers a csendből születik, egy alkotó hallgatásból, mely a szó létrejöttéhez vezet, a költőnő lefordítva saját lírikájába a szent Szót: “Csak a hallgatásokat / hagyd meg a Költőnek / abból a hallgatásból / mely megteremti / a szavakból / a Szót… (Csak a hallgatásokat) Egyes híres modellek, mint például Tudor Arghezi vagy V. Voiculescu folytatásaként, a vers, amit a Létezés Himnusza szerzője alkot, az ember nagy kérdéseit feszegeti, és állapotát az univerzumban. Az antik minta alapján, a költőnő megőrzi művei ünnepélyes jellegét, és legmagasabb törekvése az abszolútum, egy hely ahol “Hozzád beszél a szó, a tett, és a gondolat – / csendben hirdetik teljes szabadulásodat.” (Zarándok)
Volumul bilingv de poezie „Doar tăcerile – Csak a hallgatásokat”, de Elena Liliana Popescu, traducere de Irén P. Tóth, a apărut recent la editura Europrint.
„Doar tăcerile – Csak a hallgatásokat” reprezintă o riguroasă și consistentă selecţie ce sintetizează marile teme ale liricii Elenei Liliana Popescu şi reflectă vârstele poetice pe care aceasta le-a parcurs din momentul debutului editorial până în prezent. Prin cugetările sale consacrate unor teme fundamentale, autoarea Tărâmului dintre Gânduri se situează într-o bogată tradiţie a liricii româneşti, având drept reprezentanţi de marcă poeţi precum Mihai Eminescu, Lucian Blaga sau Nichita Stănescu. Poemul se naşte din tăcere, o tăcere creatoare ce duce la geneza cuvântului, poetul traducând în lirica sa Cuvântul sacru: „Lasă-i poetului / doar tăcerile din / Tăcerea / ce naşte / din / cuvinte / Cuvântul…” (Doar tăcerile) În prelungirea unor modele celebre precum Tudor Arghezi sau V. Voiculescu, poezia cultivată de autoarea Imnului Existenței este o poezie a marilor întrebări despre om şi condiţia acestuia în univers. După tiparul antic, poeta păstrează caracterul solemn al creaţiilor sale, iar aspiraţia supremă rămâne absolutul, locul în care, într-o armonie deplină, „Cuvântul, fapta, gândul, în sine se rostesc / Întreaga libertate-n tăcere ţi-o vestesc”. (Pelerin)
Gheorghe Glodeanu
DOUĂ POEME / KÉT KÖLTEMÉNY
(în română și maghiară, din acest volum / román és magyar nyelven, ebből a kötetből)
Nimeni nu ţi-a răspuns
Ai întrebat
uneori
ce este viaţa
fără să vrei
cu adevărat
să afli
răspunsul
Şi nu l-ai găsit!
Nimeni
nu ţi-a răspuns
pentru că nimeni
nu ţi-ar fi putut
răspunde…
Senki nem felelt
Azt kérdezted
olykor,
mi valójában az élet,
anélkül
hogy igazán
kerested volna
a választ.
És nem találtad!
Senki nem
felelt,
mert senki
nem ismerte
a választ…
Am văzut-o
Am văzut-o cum vine,
aşteptată sau nu,
încet sau deodată.
Şi pleacă victorioasă
sau aşa crede,
pentru că nu poate lua
decât ceea ce poate duce,
ceea ce se poate pierde.
De fiecare dată constată
că Altcineva a fost primul
şi înţelege că şi acum
puterea îi este dată
doar pentru a se supune
şi a-şi purta în tăcere,
povara acestei cunoaşteri
de-a lungul Vieţii nesfârşite.
Láttam
Láttam őt közeledni,
várt- vagy váratlanul,
lassan vagy hirtelen.
És megy győzedelmesen
vagy csak úgy hiszi,
mert nem tud elvenni mást
csak amit el bír vinni,
mit el lehet veszteni.
Minden alkalommal rájön,
hogy másvalaki volt az első
és megérti, hogy most is
csak ahhoz van ereje,
hogy engedelmeskedjen
és hordozza csendben
e tudásnak a terhét
végig a végtelen Életen.
Forrás:
Elena Liliana Popescu
agentiadecarte.ro
