Marthi Anna : Elvehetetlen

Ma elvágódott. Áram a szív; rövidzárlatos,
akkorát dobban, mint egy újraéledő halott.
Miféle ellentét a tény: mi hiányból kerül elő,
már mindenhol keresett, mégis akkor találni
rá, ha legyintve dönti el, már a föld elnyelte.
Téged a gyász felvet, már-már a feledést is
felkeresnéd, és akkor megnyílik az ég, onnan
pottyan le, mi sem történtté teszi fájdalmad.
Innen, elvehetetlen sűrű a pillanat, s ki konok,
még nagyobb zárszerkezettel enged el, mint
mérlegen kiméri: óhajt, de látja is a veszélyt.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1325 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak