Böröczki Mihály - Mityka : Patkókerítés

Jó éles volt a patkós bakancs sarka,

a jeget, havat akadósra marta,

a legény nagyot mert a büszkeségből,

csak dobbantott és kilátszott a félszből,

a patkósokat megtisztelve lestem,

nagy óhajtás ült féke vesztve bennem,

hogy ne csak csússzak oda-vissza lázzal,

de kerítsek a parasztkorcsolyával,

a merészséggel áldva voltam régtől,

de nem futotta fűzős félcipőmtől,

csak lestem-néztem, szemrevételeztem,

hogy gyors futam köll, belódulva egyben,

a két láb srégben hajlódjon bokában,

és írjon két él félkört jégbe vájtan,

a nagy hév mégis csak játékba hívott,

s ahogy a fém surrogva fölsikított,

az csoda szép volt – patkó vítt a jéggel,

kis éles szirmok szilánkoztak széjjel,

s még látom, ahogy kacarogva száll rám,

a nyárfás fagyott tenyér-pocsolyáján.

 

Legutóbbi módosítás: 2016.01.23. @ 10:06 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.