arcomat az arcodhoz
legérzékenyebb csendben
felszínen szőrszálakig
hajtól a fejbőrömig
ujjaim a körmökhöz
pusztító nem kiélni
festeni fénykörökkel
kielégült az agyam
ma akart összetörni
elmaradt a katarzis
feloldódtam sírásban
olvadtam nevetéstől
és még mindig nem tudom
én most sem én még mindig
hogy ki lettem általad
üres a tudatlanság
talán egy bogár vagyok
és talán bezárkóztam
itt vagyok a szobában
nyiss rám ajtót vagy bújtass
át a küszöböd alatt
Legutóbbi módosítás: 2015.11.14. @ 12:56 :: Horváth Adrienn