Vers

Nagykendő

A puhájába kedvvel burkolóztak, mert ellene állt szélnek és a hónak, az ősz, a tél úgy melegedett benne, mintha a világ nagykabátja lenne, egy öreg megszokásnak volt a foglya, a számolatlan gyapjú szénaboglya, az egész falum nőneműnek látom, átdideregnek a [… Tovább]

Vers

Október

              Október                          Koosán Ildikó   természet veti most ágyát az ősznek, színes lombok alatt tűzfoltos avarban hallgatag bújnak élemedetten a tegnapi fények, színehagyott a csillagos égbolt, visszafogottan lépked fák közt a szél [… Tovább]

Vers

Női mosolyával

  Az ember könnyű sorsra vágyik.Kinéz magának egyet,először távolról, majd közelről.És köszön.Ő női mosolyával odainti,így fekszünk azóta is a füvön.        

Novella

Flóra

A festmény alkotója: Oláh Ildikó   A macska feszült várakozással mered a kilincsre. A fényes gomb nem mozdul, hát ő is marad ugrásra, illetve besurranásra készen.  A szombati ebéd illata már a ház minden apró zugát uralma alá vonta. Jól [… Tovább]

Vers

Marad-e balkán…

Marad-e balkán a szív, fáj-e a fájnál kihúzott lélek? Ezüstzsinórunk hangszernyi baglama, buzuki; elaltathatnánk húrjainkkal testünk gyötrelmeit. Leng a dal, felkavaró játék: bánt és vigasztal egyszerre, tépi csontja font érzéssel, szelídítve gyertyacsonkig égeti ujjain, míg odaér a felfeszíthető lélekrácsig.   [… Tovább]

Vers

Eső mosta nyomok

  A  varjak mint  súlytalan  gyászfátylak  vitorláznak a  hallgatag  fellegekbe  burkolózott  égen, megsiratva  minden  elmúlást,  amiért  oly’  kár,  s  nem  kérdik,  emelt  fővel  miért  maradtál  térden?    Penészvirágba  borulnak  mályvaszín  érzések,  szenvtelen  zöldek  terülnek  megszállóként  fölénk  ( hittelen  tiltakozásokon  átlépve  flegmán )  [… Tovább]

Vers

Az idő

    Eső szitál, levelet sodor a szél, lassan, keringve sáros földet ér. Gerincét súlyos léptek roppantják.   Gyorsan halad az idő, lapozza a hónapok naptárát, szeme meg-megáll, messze nézeget.   Október vége felé gyertyát gyújt, látni akarja a kopár [… Tovább]

Vers

Szétfolyás

    Talán te bennem elhiszed: a testem is ragyog, a jelen foszlik, az idő adni fog. Menj, szeress, visszajössz-e? Újra rám billogozza sorsom, szétfolyás után zöröghet is a csontom akár, lesz még olyan délután, mikor szeretni, csábítón tiszta arccal, [… Tovább]

Vers

Angyalkör

Fehér tollak, puha szárnyak fejem körül  a tükörben. Borotvahab- felhő felett gyönyörködök angyalkörben.   Tükröm pördül,  fordul egyre, szögletesből  vált kerekre. Pörgés megáll, tükör vissza, körkerekből  szögletesre.   Fejem főlött, fülem mögött mosolythozók üdvserege. Egyikük nyúl  ingem alá, ismerős a  [… Tovább]

Vers

Hazudsz

József Attila: Születésnapomra című verse alapján.         Hatvankét éves lettem én.Mögöttem maradt sok keménynapom.Hagyom. A nyári nap ha simogat,foltos szeplőket hívogat,van ámragyám. Ha ősz táncol a lombokon,kabátom állig gombolom,vacoga fog. S a télnek jeges ujjai,didergő lelkem húrjai,rideg-hideg. [… Tovább]

Vers

Futózápor

    Rossz kabátú felhők sodródnak kevélyen.Lám, nyakon öntenekegy felöltőjét otthonfeledő kispapot, ki misére sietéppen, át a parkon,zsindelyes tornyú, ódon templomába. Nedvesen is bátranbóklászik sünkoma,pedig nem otthonae ritkás orgona. A mise végéreelfutott a zápor. Felszárad a park is, kispapunk már [… Tovább]

vegyes

Lehetséges Kisördög és az Időtojás

   Egy meghatározhatatlan, emellett abszolút felismerhető napon Lehetséges Kisördög még maga sem tudja, de hamarosan útnak indul a Teljesen Elképzelhető Varázskastélyba, csakhogy úton odafelé váratlanul és teljesen elveszik. Olyannyira elveszíti önmagát és teljes lelki egyensúlyát, hogy nekiütközik egy hatalmas épületnek, [… Tovább]

Humor

Ott lógott előtte…

  Úgy nézett ki, hogy átgondolt szándékkal lép a terembe, kezében hosszú pengéjű kenyérvágókéssel. Felkapcsolta a villanyt, be sem akarta csukni maga mögött az ajtót, de akkor szembesült a látvánnyal. Tétován hátranyúlt és a kilincset eltalálva visszataszította az ajtót. A [… Tovább]

Vers

Ökörnyál

A pókok könnyű, ragacsozó szála keveredik az október hajába, tapad bokorra, ágra, rojt-levélre, majd ráfekszik a könnyűvérű szélre, s a Nap hunyorgó, fátylas fénye mellett, eltáncolják a hullámzó szerelmet, sok leskelődő, mintha erre várna, ám az öröm nagy kapuját kitárja, [… Tovább]

Emlékirat

Válaszút — utak

Szemelvények az Összefércelt sorsok c. memoáromból, kép: anker szakrajz Jobb karjára vette Siró fiecskáját, Bal karjára vette Siró lyányecskáját.” Olvastam az első versszakokat. Kati nagyvonalakban bemutatta, hogyan beszélnek a csángók. Próbáltam utána mondani, majd olvasva előadni. Mintha súgott volna valaki [… Tovább]

Vers

Láz fűzi gyöngyét

Zsigereimben láz Fűzi gyöngyét Vörös fényt lobbant Ízzó félhomály Kórok bilincsbe vert  Foglya vagyok Kiszáradt testben     Fél szív tüdő máj  Fokról-fokra hág Gőzölög a vér Füstbe burkolt zöld  Bezárt ablakon Lovak prüsszögnek Vad zabolámban Jég- patkóm nyerít Lángoló fagyon  Verejték ébreszt Harmatár öntöz Fénybe fordulnakFalon az árnyak Feldúlt sírhantonKőkereszt táncol Eleven holtakHalucinálnak  Csontot zörgetnek Éjfúriái [… Tovább]

Vers

Gondosan, zsigerből mégis

Megjelent más versemmel együtt az Ezredvég 2015. szeptember-októberi számában. Koosán Ildikó   Gondosan, zsigerből mégis           Konczek József  új verseskötetét olvasva      Cseveg, csattog, dörög, simogat, vidámít; láttatja szavak áradatában a jelent,  a holtakat, egy fél papucs pasztellképét, [… Tovább]

Vers

Mazsolavers

  Imádom a jó mazsolát a madártejben, kalácsban ínyemhez, mint selyembrokát hozzásimulva, oly lágyan kényezteti bimbóimat ( már, úgy értem: az ízlelőt ) hangulatomra is kihat este, reggel meg délelőtt.   Ámde, aki megalkotja e finomságokat nekem, számára a jó [… Tovább]

Vers

Egy borbarát balladája

  Rossz korban születtem,mert ritka a csoda,nincs hitem, reményem, csak kudarcok sora.Mindent, mi jó voltrégesrég feledvevedelem a rossz bort. Jövőm elől futni sehová sem lehet, utamról letérni ily gyáván nem merek. Idegen emberek,gyakran megbámulnak mikor kezem remegs fetrengek a porban. [… Tovább]

Vers

Leskődő csönd

    leült közénk a némaságnéztük a tengert órákon áthallgattunk hosszanamíg a víz fölöttfátyol-fénnyel ránk köszöntaz ébredő nap a lehajló ég alattidőtlenségbe költözöttvelünk a csönda fodrozó víz fölötteltévedt dallamotsodort felénk a szél megtört a csendvarázsfölöttünk lángolásvakító hajnalfény derültfélszegen dalra kélt [… Tovább]

Vers

Szívzörej

Valami hangosan zörög idebent, remegés rázza szikkadt, koravén lelkemet.   Talán a szívem nem bírja, az eszeveszett rohanást, amint utánad loholok.   Valami hangosan zörög idebent, pedig nincs itt most semmi remény, se válaszok.   Mosolyod már csak halovány árnyként [… Tovább]

Vers

Ősz – apacs

Az ostorlámpa-fény lecsorog, hervad a Nyár alatta.       Az ostorlámpa-fény lecsorog, hervad a Nyár alatta. Még bő szoknyában ott kuporog, de háta hideg fémnek feszül, szíveket koldul a marka.   Vörösre szívott juharok, szilfák levele alél földre. Pőrén [… Tovább]

Vers

Kerestelek

Volt hóbortoknak vége, miért hittem azt, szexepilt rajzol Isten kedvesem péniszére? Zár a bazár, s mit úton-útfélen kerestem, és megtalálni magamban is igyekeztem, elsodródott pokol fele. Rájöttem, annyit érek a szexualitásban, amennyit fogtad kezem. Amennyit halvány rózsaszínű ajak mond, a [… Tovább]

vegyes

Dióverő ősz

    őszi szél tombol dióverő bot henyél két rozsdás kampón * dióhullásban tulipánfám még őrzi dús lombját zöldnek * rőzselángok közt sül kosárnyi padlizsán lesz mit hámoznom

Vers

A FEKETE BÁRÁNY

M. Laurens A FEKETE BÁRÁNY homo sacra res homini     Birkanyáj téblábol a rét füvében, Juhásza bajszán konyul már a mélabú, Ott ballag egymagában kint a szélen A fekete bárány, mint élő vértanú. A többség a kolomphangtól bódultan, Bambán [… Tovább]

Vers

Vöröshagyma

A gömbnyi testbe lett beletekerve a vöröshagyma csiperésző lelke, ha vágod, szeled ördöngösen támad a szemed hunyorgató hártyájának, a levegőben légiesen könnyed, de nagy csöppökre fakasztja a könnyed, az utazót is megríkatta párszor, míg idekerült Közép-Ázsiából, és szinte minden étel [… Tovább]