H.Pulai Éva : Elhunyt Szabolcsi Zsóka

Ő is elment…

 

 

 

 

 

 

Dermedten olvastam ma reggel:

 

HÉTFŐRŐL KEDDRE VIRRADÓ ÉJJELEN ZSÓKA VÁRATLANUL ELMENT ÖRÖKRE

Fájó szívvel és örök szerelemmel és szeretettel gyászolja férje: János

 

 

 

 

Szabolcsi Zsóka:

Szegetlen

 

Nyomasztó csend dübög fülemben.

Asztalon szegetlen kenyér.

Az asztal túlvégén hiányod

nézem. Várom, hogy visszatérj.

Szavak sejlenek. Zsongnak bennem

hibiszkuszt bontó éjszakák.

Csillan a kés élén egy sós csepp,

s dobog tovább a némaság.

 

 

 

 

Ennyi az élet, és a halál nem mindig figyelmeztet.

Viszi az élettől kapott ajándékait… És vigyáz rájuk, örökre elteszi.

 

Nem ismertem személyesen Zsókát, de a verseit, a fotóit, gondolatait olvastam már sok-sok évvel ezelőtt is, és csak sejtettem a finom, szépségre figyelő, szépséget adó asszonyt…

Ez most már így is marad.

 

 

 

Szabolcsi Zsóka:

Zizegő csend

 

Elfagyott a szó.

Fájó hiányok kongnak

zizegő csendben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.11.19. @ 09:16 :: H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1146 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva